Különös céllal paskolnak nyers csirkét újabban a férfiak

Egy látszólag ártatlan kérdéssel kezdődött az egész egy online fórumon: egy felhasználó arra volt kíváncsi, hogy amennyiben a mozgási energia hőenergiává alakul, akkor vajon milyen erősen kell csapkodni egy csirkét, hogy megfőjön. Nyilván a feledés homályába merült volna a kérdés, ha egy fizikaszakos hallgató nem veszi komolyan, és nem számolja ki – nem is sejtve, micsoda lavinát indít el ezzel.

A leendő fizikus, Parker Ormonde a kalkulációnál figyelembe vette az átlagos emberi kéz súlyát, a tenyérrel odacsapás sebességét, a csirke súlyát és a sütéséhez, főzéséhez szükséges hőt, osztott, szorzott, majd kiderült, hogy ahhoz, hogy ily módon készítsük el a vasárnapi csirkepecsenyét, összesen 1665,65 méter/másodperc, vagyis kb. 6 kilométer per órás sebességgel kellene csapásokat mérni a jobb sorsra érdemes szárnyasra. Méghozzá összesen 23 ezerszer. Belátható, hogy ezt képtelenség kivitelezni; egy 3D modellező mégis vette a fáradtságot, és szimulálta, hogyan is festene a művelet. Hozzátette, hogy valóban megsülne a csirke, de fel is robbanna, hiszen szétesne a molekuláris szerkezete a brutális csapásoktól.

De ez még mind semmi: végül az csapta ki a biztosítékot, amikor egy videó-blogger elvégezte a kísérletet. Vagyis fogott egy jó méretes bontott csirkét, készített egy csirkecsapkodó-automatát, és mérte a hús hőmérsékletét, miközben hol egy műtenyér, hol vastag gumiszalagok csapkodták – a végén benzinmotor biztosította a kellő fordulatszámot és sebességet. A kísérlet során valóban melegedett valamennyit a csirke, de apró darabokra is hullott a csapkodástól; így a végeredmény leginkább gusztustalan lett.