Hihetetlen, 1,8 millióért akart dolgozni a séf a balatoni vendéglősnél

Jócskán a szezonnyitás előtt érte a Bors munkatársait a pénteki ebédidő a Balatonnál, ahol egyelőre még csak szállingóznak a turisták, a vendéglátásukért versenyző étkezdék legtöbbje pedig ugyancsak legfeljebb az nyitásra való előkészületnél tart – tisztelet a ki-, vagyis a bevételnek.

Sok munkáért sok pénzt akarnak

Zoltánék nem egész évben, csak szezonálisan, vagyis kizárólag a nyári hónapokban tartanak nyitva Siófokon, és a pandémia végeztével megszűnő korlátozásokkal párhuzamosan kiemelkedően jó idényre számítanak. Csapata részben állandó, részben évről-évre új munkavállalókkal újul meg: a 8-9 főnyi személyzet elsősorban italokat, másodrészt édességeket szolgál fel a vendéglátóipari egységben – a dolgozók zöme 22-23 éves.

– Ők már csak a fiatalos lendületükből eredően is sokat akarnak keresni, mi pedig mindent megteszünk azért, hogy megtalálják nálunk a számításukat – jegyezte meg az üzletvezető, aki 8-11 órás műszakokban alkalmazza embereit, de azért nem 1 millió forintért.

– Én is hallottam, hogy efféle ígéretekkel csábítják ide a szakembereket, és az a helyzet, hogy bizonyos igazán nagy forgalmú helyeken ez valóban közel állhat a valósághoz, de a mi kilincsüket azért nem tépik egyfolytában az emberek, ugyanakkor nem panaszkodunk és versenyképes fizetést ajánlunk a lelkiismeretes munkáért – magyarázta Zoltán, hozzátéve, hogy egy diákmunkát vállaló tanuló ne is álmodjon olyan magas bérezésről, amely határozott szakmai előképzettséget feltételez, sőt követel meg.

Már ha van megfelelő szakember, de sajnos egyre nagyobb belőlük a hiány.

– Diákok vannak bőven, szakember azonban nagyon kevés: a Covid miatt sokan elhagyták ezt a pályát, vagy már külföldön vállalnak munkát – fejtette ki a Zamárdiban halsütödét működtető Ákos, aki szerint nála is lehetne 1 milliót keresni, feltéve, ha hagyná.

– Ezért a pénzért itt 13 órás műszakokban kellene gürizni szabadnap nélkül mindhárom nyári hónapban, ami annyira gyilkos tempó, hogy én senkinek sem engedélyezem – szögezte le az üzletvezető.

Ami drágul, azt mi fizetjük ki

– Fontos tudni, hogy a bérekkel egyenes arányban a bekerülési- és rezsi árak is jelentősen megemelkedtek, vagyis nekünk is drágábban kell árulnunk a termékeket – emelte ki a bár első embere, elvégre már csak az alkoholos italok is 10-15 százalékkal drágultak a közelmúltban, a vízről és a villanyról nem is beszélve.

Az alapanyagokat sújtó áremelésekkel természetesen minden étteremnek, fagyizónak és halsütödének fel kell vennie a harcot – egymással pedig a versenyt. Tamásék ugyanakkor bizakodók az idei szezont illetően, hiszen óriási rohamra számítanak Siófokon – igaz, egyelőre még csak felkészülnek a pünkösdi nyitásra. Ők sem egész évben, mindössze a három nyári hónapban fogadják éhező vendégeiket 4-6 fős csapatukkal.

– Ha valaki tapasztalt, tehát már sokadik idényét nyomja végig, akár 600 ezer forintot is megkereshet egy ilyen helyen – mondta el a sokat próbált 19 éves „veterán” szakács, akinek munkaadói uszkve 200 forintos drágulással kalkulálnak, vagyis 1690 forint helyett 1890-ért kínálják majd a kebabot.

Van, aki most van jó helyen

– Ha valóban ér annyit a kollégánk munkája, egymilliónak a felét nálunk is megkeresheti egy munkavállaló – mondta el a szintén siófoki munkáltató Bence, aki mindezért mindössze az állam által engedélyezett napi 8 órányi munkát követel meg a hét 5 napján. A fiatalember az egyetlen, aki egyelőre nem tervez árat emelni:

– De természetesen látnunk kell, hogyan indul be a szezon – tette hozzá sejtelmesen.

Ennél jóval konkrétabban fogalmazott viszont a Zamárdi egyik pizzériáját tulajdonló Péter, aki indulatos temperamentuma miatt ugyan nem volt hajlandó kameránk elé állni, ám szívesen öntötte ki szívét. – Annyira megőrjítette az emberek ez az egy milla, hogy az alatt már meg sem akarnak mozdulni, sőt: a napokban hívott egy fővárosi szakács, hogy 1,8 millió forintért lejönne hozzám dolgozni, én meg köpni-nyelni nem tudtam. Mondtam neki, maradj ott, ahol vagy, ott vagy jó helyen.