Hoppá! Budapestre költözött Garfield

A manulok, azaz pusztai macskák nem sokkal nagyobbak a házimacskáknál, de a szőrük dúsabb, és olyan ábrázattal tudják szemlélni a világot, hogy azt még Garfield is megirigyelhetné. Erről bárki meggyőződhet, aki ellátogat a Fővárosi Állat és Növénykertbe, és az India-ház melletti kifutójukban megkeresi Borsót és Bohust.

A pusztai macskák 2013 óta laknak az Állatkertben, eredetileg Ázsia belsejében, a Kaukázustól Kínáig terjedő területen őshonosak. Gyakran hívják őket manulnak is mongol nevük (manuul) után, és sokszor emlegetik Pallas-macskaként is a fajt felfedező német származású, ám élete jelentős részében Katalin cárnő Oroszországában dolgozó neves természettudós, Peter Simon Pallas emlékére.

Első ránézésre valamivel nagyobbnak tűnnek egy házi macskánál, pedig a legtöbb manul súlya általában 3 és 5 kg között szokott lenni, márpedig az ilyen méretű, vagy akár ennél nagyobb házimacskák igazán nem számítanak rendkívülinek. Amiért a manul mégis nagyobbnak tűnik, az a sűrű, dús bunda, amely különösen jó hőszigetelő. A természetben erre nagy szüksége van az állatnak, hiszen őshazájában a kemény telek gyakorinak számítanak, és sokszor igen kevés a tereptárgy, amely menedéket nyújtana a metsző pusztai szelek ellen.