INSIDER

Zenei kar­ri­erre ké­szül a hal­lás­sé­rült ma­gyar lány

Más­fél év­ti­zed­nyi csend és ma­gány után dön­tött úgy Kop­csándi Dzse­ni­fer, hogy egy életre el­fe­lejti a be­teg­sé­gét és meg­va­ló­sítja az ál­mait. A lány­nál 3 éves ko­rá­ban de­rült ki, hogy sú­lyos hal­lás­sé­rült. Tár­sai meg­ér­tés és tá­mo­ga­tás he­lyett csak bán­tot­ták és ki­kö­zö­sí­tet­ték. Most mégis ra­gyog.

Ami nekünk természetes vagy zajok esetén éppen zavaró, az a szombathelyi Kopcsándi Dzsenifer számára maga a csoda.

"Emlékszem, a szüleim hároméves koromban azt vették észre, hogy bármit is mondanak nekem, semmire sem reagálok. Eleinte betudták annak, hogy még kicsi vagyok és valami elvonja a figyelmemet. Ám amikor már emelt hangon szóltak hozzám, de én akkor se néztek rájuk, akkor rádöbbentek, hogy nagy baj van…" – kezdi Dzsenifer, akivel a szülei orvostól-orvosig rohantak, hogy végre kiderüljön, amit már úgy is sejtettek, hogy súlyosan hallássérült.

Dzsenifernek nem csak a betegségével, de az iskolatársaival is meg kellett küzdenie.

"Nagyon sokszor értek atrocitások… Senki sem értette, hogy ami másoknak teljesen természetes, az nekem elképzelhetetlen. Hiszen fogalmam sem volt arról, milyen a madarak csicsergése vagy az autó dudálása."

Tinédzserkoromban legszívesebben láthatatlanná váltam volna, annyi bántás ért! Végül a tanulásba menekültem, aminek meglett az eredménye!

– meséli a múltidézés során először elmosolyodó lány. Dzsenifer kitűnő tanuló lett, szülei büszkesége pedig annyi magabiztosságot adott neki, hogy egy idő után megpróbálta másként látni önmagát.

"Azt hiszem, az volt a baj, hogy nagyon sokáig problémaként kezeltem a betegségemet. Amikor erre rájöttem, egyetlen dolgon változtattam: a felfogásomon! Fiatal vagyok, előttem az élet, miért is kellene elbújnom a világ elől?! Így aztán sokszor elindultam, felszálltam egy vonatra és elmentem a világ túlsó felére. Az sem zavart, ha egyedül ültem be egy kávézóba, mivel megtanultam, hogy csakis az számít, amit én gondolok magamról" – árulja el. Kétségtelen, hogy ez a hozzáállás kellett ahhoz, hogy amikor a lány rátalált egy izgalmas, ám cseppet sem veszélytelen implantációs lehetőségre, igent mondjon a beavatkozásra.

Eközben a címlapon

"Dr. Gerlinger Imre professzor, a Pécsi Kórház fül-orr gégészéhez kerültem, aki figyelmeztetett, hogy a műtét során az akkori 20%-os hallásomat is elveszítem, amit majd fokozatosan kapok vissza úgy, hogy nem a fülemmel, hanem a beépített speciális szerkezettel hallok majd. Bár a műtét kockázatos volt, nem akartam meghátrálni. Hallani akartam a madarak csicsergését, a cica dorombolását, a családom nevetését és mindent, amit csak lehet!" – magyarázza. Szavaiból úgy tűnik, olyan volt számára a műtét, mint egy ugrás, védőháló nélkül.

A műtét után igazi mélypont következett, mert teljesen siket lettem...

Hogy ezután miképp változott meg a lány élete, mi az, amit másképp csinálna, ha újrakezdhetné és milyen tanulsággal szolgált számára a múlt, amelyből különleges jövőt akar építeni? Kiderül a pénteki napilapból. Keresd az újságárusoknál!