kulcsár edina
Vajon mennyi idõ alatt szeretünk bele valakibe? Erre a kérdésre valószínûleg mindenki mást válaszolna, hiszen más a személyiségünk, és a kapcsolat kialakulásának körülményei sem egyformák. Lássunk néhány õszinte vallomást!
"Van, akivel szinte azonnal megvan a kémia, másokkal előbb barátok leszünk, és azután mélyül el a kapcsolat. Azt vallom, hogy addig nem igazi a szerelem, amíg nem ismerem meg a másik hibáit, és nem vagyok képes őt ezekkel együtt is szeretni. A leghosszabb kapcsolatomban pár hónap volt ez az időszak."
"Általában nagyon racionális vagyok, így 25 évesen 7 hónapba telt, hogy rájöjjek: szerelmes vagyok, majd még két hónapba, hogy ezt a partneremnek is elmondjam. Nem sokkal utána összeházasodtunk."
"Kétszer voltam úgy igazán szerelmes, és mindkét esetben csak találkozgattunk úgy jó egy hónapig. Aztán azt vettem észre, hogy nem érzem jól magam, ha nincs ott. De még egy hónap eltelt a laza találkozgatással. Szóval mondjuk úgy, hogy a bizonytalanságom nyújtotta az ügyet két hónapra."
"Valaki betoppan az életedbe, és tudod, hogy ő az, akire vártál. Villámcsapásként is érkezhet."
"Az igazi szerelem kialakulása időbe telik, akár évekbe is. A vágy más dolog, az hirtelen is jöhet."
"Előfordulhat, hogy gyorsan történik – de nem biztos, hogy hosszú kapcsolat is lesz belőle. A hosszú távú elköteleződéshez több kell: bizalom, hűség, kommunikáció, stb. A szerelem idővel alábbhagyhat, de akár erősebbé is válhat."
"Néha akár egy beszélgetés is elég lehet hozzá – később nem is mindig lehet felidézni, mikor lett a barátságból szerelem. A lényeg, hogy bízni kell a megérzéseinkben, ami nekem nem mindig megy."
"A kérdés az, mit nevezünk szerelemnek. A vonzódást? Azt, amikor merünk sebezhetőnek mutatkozni a másik előtt? Vagy azt, ahogy kialakul egy tartós kapcsolat? Ilyen értelemben örökké is tarthat a dolog, de legalábbis évekig."
"Egy évig éltünk ugyanabban a kisvárosban, és ma házasok vagyunk. Nem hiszek a távkapcsolatban, mert a másik rossz pillanatait is látni kell ahhoz, hogy tudjam, hogy tényleg szeretem."
"Szerintem körülbelül egy évig tart: az első hat hónapban még rajtunk van a rózsaszín szemüveg, csak utána kezdjük az illetőnek a hibáit is meglátni."
"Beleszeretni a másikba akár egy pillanat alatt is lehet. De megszeretni, és tudni, hogy az életvitelünk, a céljaink összeillenek – nos, ez hosszabb időt igényel. Néha tényleg igaz, hogy lakva ismerszik meg az ember."
"Látni kell azokat a pillanatokat is, amikor a másik dühös, szomorú, beteg, vagy valami olyasmibe veti bele magát, ami nekünk nagyon nem tetszik. Az, hogy ez mennyi időt igényel, változó, de mindenképp együtt kell élni hozzá egy darabig."
"Az igazi szerelem szerintem akkor kezdődik, amikor hozzászokunk a másik közelségéhez, és amikor hajlandóak vagyunk megnyílni a másik előtt. Ez nem elhatározás kérdése, legalábbis nálam: egyszerűen elkezdek bízni benne."