KÜLFÖLD

Úz­völ­gyi roham a ma­gya­rok ellen: Egész éjjel zo­ko­gott a 95 éves ve­te­rán

Olyan volt, mint egy csata, örü­lök, hogy élve meg­úsz­tam - me­séli a Ri­post-nak a meg­ren­dült, könnye­i­vel küsz­ködő Vitéz Bar­tha Misi bácsi. Ő az utolsó élő úz­völ­gyi ve­te­rán: 1944 au­gusz­tu­sá­ban itt védte az ezer­éves ma­gyar ha­tárt. Csü­tör­tök este megint szinte há­bo­rús hely­ze­tet kell át­él­nie, ami­kor a fel­dü­hö­dött, ré­szeg román tömeg meg­ro­hanta a ka­to­nai te­me­tőt.

A székelyek békésen imádkozva, élőlánccal próbálták a barbár dúlást megakadályozni, de cserébe kődobálást, zászlórúddal ütlegelést kaptak.

EZEKET OLVASTAD MÁR?
Ezek széttörték a székely kaput, amit mük csináltunk

– fakadt ki a -nak Misi bácsi.

„Elég nagy baj volt, szerencsére megúsztuk élve" - mondta elcsukló hangon.A bácsi, aki már volt háborúban, háborús helyzetként élte meg az úzvölgyi támadást. 

Magyarok vannak oda temetve. 44-ben sem harcolt egy román sem az Úz völgyében, az első világháborúban sem. Nem értem, hogy mit akarnak, ezeknek semmi sem szent

– panaszkodott.

„Misi bácsit nagyon megviselték a történtek" – mondta el a -nak Bartha Éva Mária, Misi bácsi unokája. Elmondta: Misi bácsi otthon egész este sírt, vigasztalhatatlan volt. Misi bácsi már korábban is azt nyilatkozta:

Eközben a címlapon

„Édes jó Istenem, magyar sírokra rakták a kereszteket! De kinek? Nyolc sor sír volt, és csak magyar nevek szerepeltek rajta. Román katonák nem voltak a halottak között! Gyalázat, amit elművelnek! Erre nincs törvény? Azt csinálnak, amit akarnak? Kisemmiznek minket?”

Ha többet szeretnél megtudni Misi bácsiról, furcsa szokásáról minden év augusztusában, és kíváncsi vagy a többi  résztvevő személyes beszámolójára is, akkor keresd szombaton a napilapot az újságárusoknál!