KÜLFÖLD

Úzvölgyi roham a magyarok ellen: Egész éjjel zokogott a 95 éves veterán

Olyan volt, mint egy csata, örülök, hogy élve megúsztam - meséli a Ripost-nak a megrendült, könnyeivel küszködő Vitéz Bartha Misi bácsi. Õ az utolsó élő úzvölgyi veterán: 1944 augusztusában itt védte az ezeréves magyar határt. Csütörtök este megint szinte háborús helyzetet kell átélnie, amikor a feldühödött, részeg román tömeg megrohanta a katonai temetőt.
  • Szerző: Ripost

A székelyek békésen imádkozva, élőlánccal próbálták a barbár dúlást megakadályozni, de cserébe kődobálást, zászlórúddal ütlegelést kaptak.

Ezek széttörték a székely kaput, amit mük csináltunk

– fakadt ki a %Ripost%-nak Misi bácsi.

„Elég nagy baj volt, szerencsére megúsztuk élve" - mondta elcsukló hangon. A bácsi, aki már volt háborúban, háborús helyzetként élte meg az úzvölgyi támadást. 

 

Magyarok vannak oda temetve.
44-ben sem harcolt egy román sem az Úz völgyében, az első világháborúban sem. Nem értem, hogy mit akarnak, ezeknek semmi sem szent

– panaszkodott.


„Misi bácsit nagyon megviselték a történtek" – mondta el a %Ripost%-nak Bartha Éva Mária, Misi bácsi unokája. Elmondta: Misi bácsi otthon egész este sírt, vigasztalhatatlan volt. Misi bácsi már korábban is azt nyilatkozta:

„Édes jó Istenem, magyar sírokra rakták a kereszteket! De kinek? Nyolc sor sír volt, és csak magyar nevek szerepeltek rajta. Román katonák nem voltak a halottak között! Gyalázat, amit elművelnek! Erre nincs törvény? Azt csinálnak, amit akarnak? Kisemmiznek minket?”

 

Ha többet szeretnél megtudni Misi bácsiról, furcsa szokásáról minden év augusztusában, és kíváncsi vagy a többi  résztvevő személyes beszámolójára is, akkor keresd szombaton a %Ripost% napilapot az újságárusoknál!