kulcsár edina
Ausztrália nem csupán pezsgõ nagyvárosai, hanem különleges állatvilága miatt is a turisták kedvenc úti célja.
Az Ausztráliában található élővilág évmilliókon keresztül érintetlenül, mindennemű külső behatástól mentesen fejlődhetett. Ennek következtében sehol máshol a világon nem tapasztalható biológiai sokszínűség alakult itt ki. A növény- és állatvilágot tekintve, egyaránt bizarr és meghökkentő fajokat találhatunk itt.
Ha elhagyjuk a nagyobb városokat és elindulunk felfedezni a vidéket, akkor nagy valószínűséggel találkozhatunk ezekkel a nem mindennapi élőlényekkel a saját, természetes közegükben.
Az ausztráloknak a kenguru és a wallaby olyan, mint nekünk az őz vagy a vaddisznó. Ha kirándulni indulunk valamelyik nemzeti parkba, akkor szinte biztos, hogy megfigyelhetjük ezeket az erszényeseket. Éjszaka pedig óvatosan érdemes vezetni, hiszen ekkor a legaktívabbak. Tasmania útjain nem ritka látvány az elütött wallaby. A tasman Bruny-szigeten pedig fehér wallaby-val is találkozhatunk. Ezek nem albínók, hanem egy különálló fajta.
Sokan tévesen koala macinak hívják, mivel hasonlít a medvére, viszont a koala egy erszényes emlős és nem a medvék családjába tartozik. A legközelebbi rokona a vombat. A kis lustazsákok napi 20 órát alszanak, a többit pedig evéssel töltik, kedvenc eledelük az eukaliptusz. Vadonélő koalákkal olyan ausztrál államokban találkozhatunk mint: Queensland, New South Wales és Victoria.
A kis termetű, szintén erszényes tasmán ördögöt sajnos ma a kihalás veszélye fenyegeti és csak Tasmania szigetén láthatjuk. Az ördög-lesre éjszaka érdemes elindulni, de a szigeten több állat rezervátumba is ellátogathatunk, ahol megcsodálhatjuk ezt az igazán különleges fajt. A kis, harcias ördögök hússal táplálkoznak, viszont inkább a már elpusztult állatokat fogyasztják, minthogy vadászni indulnának.
Kivételes emlős, mely a kacsacsőrű emlőshöz hasonlóan tojásokkal szaporodik. A hangyász sün elég félénk állat, ha veszélyben érzi magát, akkor magába gubózik pont ahogy az európai sün rokonai. Viszont ha türelmesen várunk, akkor egy idő után előbújik és folytatja a hangya és más rovarok utáni keresgélést.
Tág alagútrendszert alakítanak ki maguknak a föld alatt, ahonnan többnyire éjszaka jönnek csak elő. A vombatok növényekkel táplálkoznak. A legnagyobb valószínűséggel a tasman Cradle Mountain Nemzeti Parkban találkozhatunk velük, ahol napközben is előbújnak legelészni.
Kacsacsőrű emlőst Kelet-Ausztráliában, illetve Tasmania tavaiban, folyóiban találhatunk. A kacsacsőrű emlős megérdemli a legkülönlegesebb állat elnevezést. Emlős létére lapos, uszonyszerű farka és madárszerű csőre van, ráadásul tojásokkal szaporodnak. Ezek a furcsa állatok késő délután szürkület körül bújnak elő az odújukból és indulnak el rák- és halvadászatra.
Az igen cuki oposszumokkal legnagyobb valószínűséggel a kempingekben futhatunk össze. Az oposszum szinte mindent megeszik, ezért a helyiek nem nagyon kedvelik őket, hiszen széttúrják a szemeteseket, táplálék után kutatva. A haszonnövényekről pedig nem csak a termést fogyasztják le, de meg is rongálják azokat. A kempingezők táskájában is előszeretettel kutatnak, úgyhogy este érdemes minden élelmiszert jól elzárni.
Aki legelőször hallja ennek a különleges madárnak a hangját, azt hiheti, hogy majmok rejtőznek az erdőben. A kacagójancsi, a papagájokhoz hasonlóan tehetséges hangutánzó, akár a vonat dudálását is le tudja másolni.
Ez a látványos papagájféle leginkább az erdős területeken figyelhető meg. Hangja rikácsoló, hosszútávon borzasztó idegesítő, viszont pont ezért érdekes is lehet. A kontinensnyi országban többféle kakadu is él, közülük a legizgalmasabbak a színes tarajú fajok, úgy mint a sárga bóbitás kakadu.
A barna vízigáma igazán különleges állat, a jég hátán is megél. A rokonaihoz képest nem túl nagy, 60 centi hosszú állat jól úszik és akár 90 percet is a víz alatt tud tölteni. Erős karmaival képes fára is mászni és a földön is gyorsan tud futni. A hidegebb hónapokra azonban visszavonulót fúj, ugyanis téli álmot alszik.