INSIDER

Tra­gé­dia Mo­n­o­ri­er­dő­nél: 16 éves fiút gá­zolt ha­lálra a vonat

Sza­bolcs zenét hall­ga­tott és a te­le­fon­ját nyom­kodta, ezért nem vette észre a kö­ze­ledő vo­na­tot.
  • Szerző: Ripost

A 16 éves Szabolcs zenehallgatás közben nyomkodta a telefonját, amikor a robogó vonat elgázolta Monorierdőnél.­­

EZEKET OLVASTAD MÁR?

A nyáregyházi tinédzser az egyik legjobb barátjával várakozott a vasútállomáson hétfő reggel. A kamasz még megvárta, hogy a Cegléd felől a fővárosba tartó vonat elhaladjon, aztán elindult. Alig lépett kettőt, a szemközti oldalon száguldó szerelvény frontálisan ütközött vele. A barátja még próbált utánanyúlni, de esélye sem volt megmenteni a fiút.

"Bízom benne, hogy mire feleszmélt vagy mire eljutott a tudatáig, már mindennek vége volt…" – mondta a Borsnak elcsukló hangon a szerencsétlenül járt fiú édesapja, Bolgár János, aki már a helyszínelők kiszállása előtt megérkezett az állomásra. A szemtanúk elmondása szerint a végzetes pillanatban a fiú kezében volt a telefonja, a fülhallgatójára pedig a teste mellett bukkantak. A mobilja ezernyi apró darabra tört.

"Végignéztem, ahogy a gyermekemet levetkőztetik és berakják a koporsóba. Örülök, hogy nem több darabban kellett összeszedni, de a halottszállító nem javasolta, hogy az arcára adjak egy utolsó puszit" – emlékezett vissza a családfő a Borsnak.

"A fiam szemüveges volt, de rendszeresen nem hordta, s aznap sem volt rajta. Sokszor szóltam neki, gyakran figyelmeztettem arra is, hogy közlekedés közben óvatosan hallgasson zenét. Jó gyerek volt, egy igazi kamasz" – mesélte az édesapa.

Szabolcs Budapestre járt iskolába, gépésznek tanult. Édesapja utoljára vasárnap este láthatta, amikor a fürdőszoba előtt váltottak pár szót. A 11 éves húgával nagyon jó testvérek voltak, s rengeteg barátja volt. Sokat focizott, és hangszeren is játszott. Nem tartozott a legjobb tanulók közé, de apjának nemrég megígérte, hogy javítani fog. Szabolcs iskolájában még aznap megemlékezést tartottak, szombaton pedig a focipályán emlékeznek meg róla. A gyászmisét celebráló lelkész korábban tanította a fiút.

Eközben a címlapon

"Rengetegen felajánlották, hogy segítenek, leginkább azonban egy időgépre volna szükségünk. Ha a cikk hatására száz gyerekből legalább egy óvatosabb lesz, az én fiam már nem halt meg hiába. Ezen változtatni azonban már nem tudunk. Életünk hátralévő részében azzal kelünk, s fekszünk, hogy volt egy gyerek, aki nagyon jó volt, akit nagyon szerettünk, de egyszerűen kamasz volt, és nem fogadta meg, amitől próbáltuk óvni"