Megszólalt Somló Tamás özvegye: Szörnyű volt látni a szenvedését

Csufláknak – ahogy Somló becézte kedvesét – összeszorul a szíve, ha arra gondol, idén már nem díszíthetik fel együtt a karácsonyfát. Mégis igyekszik szép emlékeket felidézni, nem szeretné, ha a gyászé lenne a főszerep, hiszen az egyáltalán nem lenne méltó a zenész emlékéhez.

A fájdalom nem múlik el, csak idővel hozzá lehet szokni a gondolathoz, hogy akit szerettünk, nincs többé jelen az életünkben fizikailag.

"De amikor körbeüljük majd az ünnepi asztalt, amikor szenteste felkapcsoljuk lakásban a fényeket, és amikor kibontjuk az ajándékokat, ő velünk lesz lélekben” – kezdte a Lokálnak Keszthelyi Gyöngyvér, aki tisztán emlékszik a közös kislányukkal töltött első karácsonyra.

"Lili lányunk 16 évvel ezelőtt, augusztusban született, még csak pár hónapos volt akkor. Készítettem neki egy szürke kis pulcsit, aprócska sapkával, és állandóan viccelődtünk ezzel, sokat nevettünk aznap. Megmaradt bennem ez a kép, jó érzés erre gondolni” – folytatta az elhunyt énekes özvegye, akiben barátai is igyekeznek tartani a lelket.

Sokan mondják, hogy tegyem egy kicsit félre a gyászomat, de szerintem azt mindenki maga érzi, mikor képes az elengedésre.

"Sokat segít, amikor elmesélik az ismerősök az igazi „somlós” sztorikat. Olyankor együtt tudunk nevetni és emlékezni. Ezek a történetek igazán megmelengetik a szívem.”

Gyöngyvért hatalmas meglepetésként érte, amikor megtudta, december 17-18-án Somló Tamásra emlékeznek majd a legnevesebb hazai művészek a Mikulásgyár színpadán.

„A Mikulásgyár megálmodója, Zsolnai Endre a család barátja. Sokat köszönhetek neki, és jólesik, hogy megszervezte a mostani megemlékezést. Somló-dalokat énekelnek majd a meghívottak, természetesen a család is ott lesz.”

A szervező a tragédia után eldöntötte, adózni szeretne a legenda emléke előtt.

"Amióta a Mikulásgyár létrejött, Tomira mindig számíthattunk! Eshetett az eső vagy a hó, ő mindig fontosnak tartotta, hogy segítsen. Ezt sosem fogom neki elfelejteni! Amikor már olyan súlyos beteg volt, hogy a fellépéseket is le kellett mondania, még akkor is erőt vett magán, és leutazott a beteg gyerekekhez, hogy fellépjen egy jótékonysági koncerten."

Ez az igazi emberség! Aki ismerte, annak nem is kell ezt magyaráznom

– árulta el Endre.

"Aznap én vittem el a fellépésre Tomit, autóval. A visszafelé utat már magas lázzal és fekve töltötte."

Szörnyű volt a szenvedését látni, de az adott neki erőt, hogy megígérte, mindenképpen ott lesz.

"Beteg gyerekeknek szóló műsor volt, és Tomi mindig betartotta a szavát. Az utolsó időszakban is számíthatott rá a százéves édesanyja is. Gyakran felment hozzá, rendszeresen látogatta. Most már mi vigyázunk Margit nénire, úgy ahogy ő tette volna” – tette hozzá megrendülve Gyöngyvér.