Olasz és azeri énekesekkel mutatják be A trubadúrt

Verdi legnépszerûbb operája hagyományos rendezésben látható a Margitszigeten

opera

budapesti nyári fesztivál

verdi

trubadúr

A Budapesti Nyári Fesztivál idei nagy operabemutatója Verdi egyik legnépszerűbb romantikus operája, A trubadúr, amely Vámos László hagyományos rendezésében, Csikós Attila impozáns és korhű látványvilágával kerül színre a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon július 28-án és 30-án.

Az előadás különlegessége, hogy, folytatva a hagyományt, a főbb szerepekben olyan külföldi operasztárok mutatkoznak be, akik először lépnek fel Magyarországon, a Szabad Tér Színház meghívására. Leonora szerepében a fiatal azeri szoprán, Dinara Alieva látható, Manricóként pedig az ismert olasz tenor, Riccardo Massi mutatkozik be a közönségnek. Azucena szerepében a világszerte elismert mezzo-szoprán, Komlósi Ildikó lép színre, Luna grófot a nemzetközi hírű bariton, Kálmándy Mihály ebben a rendezésben először alakítja.

A trubadúrban árad a szenvedélyes, romantikus zene, a főszerepek énekszólama, mint minden jelentős Verdi-operában, nagy kihívás. A történet a 15. században játszódik, a polgárháború sújtotta Spanyolországban, ahol misztikus anekdoták súlya árnyékolja be a hősök életét. A királynő udvarhölgye, Leonóra és a trubadúrként feltűnő, titokzatos idegen, Manrico szerelme nemcsak a politikai ellentétek miatt torkollik sorstragédiába, hanem Luna gróf féltékenysége és az cigányasszonyhoz, Azucenához köthető babonás átok miatt is. Szenvedély, bosszú és gyilkosságok sora fémjelzi Verdi talán legdrámaibb operájának cselekményét, amelynek legismertebb dallama a Cigánykórusban hangzik fel.

A trubadúr, amely 130 éve szerepel az Operaház repertoárján, a Margitszigeti Nagyszínpad nyolc évtizedes történetének is kiemelt jelentőségű darabja. A szabadtéri színpad megnyitásának első évében, 1938 nyarán mutatták be először Oláh Gusztáv rendezésében, majd többszöri felújítást és színre vitelt követően, az 1992-es bemutató után 25 évvel tér vissza újra a Margitszigetre, ahol a Vámos László-féle rendezést utoljára láthatja a közönség.

A kaszkadőrből lett olasz tenor: Riccardo Massi

Az olasz tenor, az olasz spinto repertoár egyik legizgalmasabb és legkiválóbb értelmezőjeként gyors nemzetközi ismertséget szerzett világszerte, elismerést vívva ki magának Puccini és Verdi hőseinek értelmezésével. Mielőtt az opera szenvedélyének kezdett volna hódolni, Massi ókori és középkori fegyverek használatában jeleskedett, kaszkadőrként dolgozott: számos filmben kapott szerepet, úgymint Martin Scorsese New York bandái, az ABC Birodalom és az HBO Róma című sorozatában. Hangtechnikáját Rómában fejlesztette David Holst, egyedüli mentora segítségével. Meghívták az Accademia della Scalába, majd ezt követően, 2009. decemberében Salernoban az Aida Radamés szerepében debütált Daniel Oren vezénylése alatt.

„Manrico szerepe Verdi egyik legcsodálatosabb ajándéka, amit a tenoroknak adott. Az ő szólamában minden ott van, amiért egy tenor imád Verdit énekelni. Gondoljunk csak az első felvonás tüzes hármasára, ahol Manrico rögtön összecsap a rivális Luna gróffal, vagy a csodaszép duettjére az anyjával, Azucenával. Vagy ott van az a jelenet, amikor a zárdából kiszabadítja szerelmét, Leonorát, vagy amikor az anyja megmentésére indul... Manrico szenvedélyes, felkavaró áriákat kapott Verditől" – ajánlotta Verdi operáját a magyar közönségnek Riccardo Massi.

„Az ég ajándékával áldott" Dinara Alieva, az azeri szoprán

Monstserrat Caballé „az ég ajándékával megáldott énekesként" emlegeti a világszerte népszerű azerbajdzsáni szoprán énekesnőt, Dinara Alievát. Alieva a 2007-es Maria Callas verseny győztese, 2010-ben csatlakozott szóló énekesként a Moszkvai Bolsoj Színházhoz, ahol az operairodalom számos alapművében énekelt már fő- és mellékszerepeket. Azóta világszerte a legjelentősebb operaházakban és koncerttermekben is fellépett, többek között a Bécsi Állami Operában, a Berlini Állami Operában, a Berlini Német Operában és a Bajor Állami Operában, valamint olyan neves karmesterek vezénylete alatt énekelhetett mint Jurij Temirkanov, Vladimir Fedoseyev, Vladimir Spivakov, Jurij Bashmet, Constantine Orbelian, Donald Runnicles, Giuseppe Sabbatini vagy Marcello Rota.

Tudta, hogy Verdi szívesen jótékonykodott?
Verdi életében szinte mindent elért, amit egy zeneszerző elérhet: egy-két kivételtől eltekintve minden művét ajnározta a kritika, a közönség imádta, általános megbecsültség övezte, és neve még az általa is fontosnak tartott politikai-nemzeti eszmékkel és mozgalmakkal is egybeforrt. Mindezek ellenére nem veszett el önnön dicsőségének tudatában: amikor az uralkodó munkássága elismeréseként márkivá akarta kinevezni, azzal utasította vissza a címet, hogy ő nem márki, csupán egy egyszerű munkás.
Fontos volt számára a jótékonykodás is: öt éves szenátorsága alatt jövedelméből kórházat alapított, támogatta az elesetteket. Õ hozta létre a világ első menedékét idős, nélkülöző zenészek számára. Beszédes tény, hogy bár művei egyenként is biztosíthatták volna hallhatatlanságát, ő mégis ezt az otthont tartotta legmaradandóbb és legfontosabb alkotásának.