MANI

Nincs annál jobb érzés, ami­kor azt csi­ná­lod, amit sze­retsz!

Erdős Dóra egy csi­nos, mo­soly­gós, barna hajú lány, vég­te­len szem­pil­lák­kal. Első lá­tásra senki sem gon­dolná, hogy mi­lyen férfias szak­mát vá­lasz­tott ma­gá­nak.

Dóra a debreceni határvadászképzésen tanul, és hamarosan ő is készenléti rendőr lesz. Amilyen elhivatottan beszél a terveiről, semmi kétség, hogy már tisztán látja, hogyan valósítja meg az álmait. Célja, hogy a rendőrségen belül segítsen az embereken, és összehozza a rendőri hivatást a sport iránti szenvedélyével.

Az átlagembereknek, ha valaki azt mondja, hogy készenléti rendőr vagy határvadász, biztos, hogy egy határozott, rendíthetetlen férfi jut eszébe. Egy csinos nő miért választ ilyen férfias hivatást?

Mindig is fiús voltam, velük játszottam és értettem meg magam. Sosem babáztam, hanem inkább fára másztam a bátyámmal. Nagyon régóta sportolok, ott is általában a fiúkkal versenyeztem, hozzájuk kellett mérni magam. Valószínű, ezért lettem fizikailag is és mentálisan is erősebb alkat. Versenyszerűen atletizáltam, 9 évig voltam sprinter, aztán a gimnáziumban egy olyan sérülést szereztem, ami miatt abba kellett hagynom a futást, de a mozgás szeretete megmaradt. Pályaválasztás előtt, 18 éves fejjel még nem volt konkrét elképzelésem arról, pontosan mi lenne a nekem való irány, csak azt tudtam, hogy a sport vagy a hivatásos vonal az, amin mozogni szeretnék. Már kicsi gyerekként is vonzott az egyenruha és a rendőri szakma, ezért gimnázium után egyszerre jelentkeztem a Testnevelési Egyetemre és a Rendőrtiszti Főiskolára, de akkor még egyik intézménybe sem sikerült bekerülnöm a hatalmas túljelentkezés miatt. Tulajdonképpen örülök, hogy így alakult az életem, egy teljesen más irányba indultam el, hiszen turizmus-vendéglátást tanultam, és ebben a szakmában dolgoztam közel hét évig. Közben persze folyamatosan sportoltam. Négy éve kezdtem el az olimpiai súlyemeléssel és a crossfitsporttal komolyabban foglalkozni, ami az amerikai haditengerészetnél meghonosított erő és állóképesség-fejlesztő sport. Mozgásanyagát ma már a  Magyar Honvédségben és a rendőrségnél is használják. Jelenleg aktívan versenyzem ebben a sportágban. A Hajdú Rendészeti Sportegyesületbe civil tagként kerültem be és jártam edzésekre, illetve önkénteskedtem különböző sportrendezvényeken.  Az egyesület révén el tudtam indulni rendészeti sportversenyeken, így megmaradt a kapcsolat ezzel a szakterülettel. Időközben a munka mellett megszereztem az edzői szakképesítést, így már mellékállásban edzőként dolgoztam.

Idén nyáron elindultam a Terrorelhárítási Központ által szervezett egyik versenyen, ami fordulópontot jelentett az életemben. Akkor, ott bekattant valami, hogyha most nem, akkor soha nem indulok el ezen a pályán. Azon a versenyen döntöttem el, hogy rendőr leszek és végre elindulok az utamon.

Miként zajlott a jelentkezés?

Amikor eldöntöttem, hogy jelentkezni fogok, a barátaimmal leültünk az egyesületben és átbeszéltük az összes lehetőséget. Az, hogy elkezdjem a szakközépiskolát Miskolcon, nem volt reális alternatíva. Novemberben már 30 éves leszek, nem várhatom el a szüleimtől, hogy eltartsanak, míg én újra a tanulópadba ülök, ezért választottam a határvadászképzést, így egy viszonylag gyors, viszont annál intenzívebb képzés keretein belül, lehetőségem nyílik a rendszerbe való bejutásba, valamint hatalmas pozitívuma a képzésnek, hogy a 6 hónap során már fizetést is kapunk.

A jelentkezés egy kicsit hosszadalmasabb folyamat volt, mint amire számítottam. Rengeteg papírt kellett kitölteni, beszerezni, volt orvosi vizsgálat, majd a felvételi eljárás során fizikai, pszichológiai és az orvosi alkalmassági vizsgálatok is. Nekem ez másfél hónapon belül lezajlott, volt, akinek ez több időbe telt, de én szerencsés voltam ebből a szempontból. Júliusban jelentkeztem és szeptemberben már elkezdődött életem új szakasza.

Eközben a címlapon

Hogyan telik egy napod? Hogy kell elképzelni a határvadászképzést?

Katonás rend van. Ez elsőre nagyon furcsa volt, de nem esett nehezemre megszokni. Úgy gondolom, pozitív hatással van rám. Legkésőbb fél nyolcra a saját érdekemben be kell érnem, hogy kényelmesen, mindenre odafigyelve felkészüljek arra, hogy 7.50-re fényesre pucolt bakancsban, szabályos öltözetben álljak a szakaszparancsnokunk és a százados úr előtt, akik minden reggel ellenőrzik, hogy készen állunk-e a szolgálatra és a tanulásra. 7.50-től van sorakozó a kiképző központ előtt, majd 8.10-kor kezdődnek az órák, amik egészen 16.00 óráig tartanak. Nagyon sokat kell tanulni, őszintén megmondom, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen kemény lesz. Rövid szüneteink vannak, ami csak a legminimálisabbra elég, késni természetesen nem szabad, mert az nekünk is és az oktatóknak is kellemetlen. A központunk nagyon jól felszerelt, és mindent megadnak, amire szükségünk lehet a füzettől a radíron át a könyvekig. Teljesen pozitívan csalódtam a képzés színvonalában és felépítésében, magas beosztásúak az oktatóink, és nagyon jók az óráink. Illetve sokkal nívósabb oktatásban részesülünk, mint amire számítottam.

Melyik része tetszik eddig a legjobban a képzésnek?

Mindenekelőtt a csapatszellemet erősítik, nem gondoltam volna, hogy a csapatmunka tényleg ennyire mindennek az alapja. A sportmúltam miatt a gyakorlati feladatok teljesítése jobban fekszik számomra és úgy érzem, egész jól is mennek. A jogi tantárgyak még nagyon idegenek számomra, de természetesen tudom, hogy többek között erre a tudásra lesz a legnagyobb szükségem, így igyekszem elsajátítani azt. Szerencsére napi szinten kérik számon, ezért apránként kell elsajátítani az anyagot, így jobban is rögzül, könnyebben megy a tanulás.

A környezeted mit szólt hozzá, hogy határvadásznak tanulsz?

A szüleim elég régóta hallgatták, hogy hivatásos szeretnék lenni, először annyira nem örültek a döntésemnek, főleg az édesanyám, de amikor látták, hogy egy kész, kiforrott cél van a fejemben, természetesen a döntésem mellett álltak. A barátaim – akik között sok a rendőr – megerősítettek abban, hogy ez a nekem való vonal, nagyon el tudnak képzelni benne, és teljes mellszélességgel támogatnak. Nekem nagyon sokat jelent, hogy ezek az emberek mellettem állnak, hisz felnézek rájuk és jó példát mutatnak nekem. Ezért is jó, hogy most így, közel harmincévesen kezdtem neki ennek a pályának, mivel fiatalabban nem tudtam volna ennyire elkötelezni magam. Most van előttem egy cél, ami felé haladok, és a támogatásukkal sokkal könnyebben megy minden.

Mi ez a cél? Mik a terveid rövid és hosszú távon?

Egyrészt vonzott, hogy a rendőrségen belül is vannak versenyzési lehetőségek, amelyeken el tudok indulni. Így egyszerre folytathatom a sportot, és tanulhatom meg a rendőri szakmát is. De amit el szeretnék ezzel érni, az az, hogy a képzés utáni néhány éves szolgálatot követően, tovább tudjak lépni a testületen belül. Mindenképpen szeretném elvégezni az összes modult, hogy teljes értékű rendőr lehessek. Ez a rövid távú cél.

Hosszú távon pedig majd szakmai tanfolyamokat és az átképzőt is szeretném elvégezni, mert a tiszti vagy a kiképzői pálya is vonz. Ami igazán testhez álló feladat lenne, az a rendőrségen belüli sportsérülések utáni rehabilitáció kezelése. Jelenleg a képzés mellett a Testnevelési Egyetemre is járok humánkineziológia levelező szakra – sportrehabilitációt tanulok. A versenyzés miatt tudom és látom, hogy egy sérülés milyen komoly kockázatot jelenthet. Egyes speciális egységeknél napi szintű a magas fizikai terhelés. Ezért szerintem igény lenne egy olyan szakemberre, aki amellett, hogy fizikálisan fel tudja készíteni a hivatásos állomány tagjait, a sérülések esetén is hasznos kezelést adhat. Hiszen egy rossz mozdulat a megfelelő rehabilitáció nélkül – akárcsak a sportban – egy pályafutás végét is jelentheti.

Ezek szerint az a fő célod, hogy a rendőrségen belül hasznosítsd a civil képzésben megszerzett tudásodat. Hogy látod, megvan rá a fogadókészség?

Igen, a szakaszomon belül is fordultak már hozzám a társaim, hogy esetleg tarthatnék erőnléti edzést a számukra, de sérülés kezelésében is kérték már a tanácsomat. Nagyon jó látni, hogy az eredményeim és a hozzáállásom miatt felnéznek rám a társaim, segíteni és támogatni szeretném őket, és ezért kivívtam az elismerésüket. De ez visszafelé is igaz, sok segítséget és kedves szót kapok nap mint nap tőlük cserébe. Igyekszünk közös edzéseket összehozni, hiszen folyamatosan mondják nekünk a kiképzőink is, hogy a Készenléti Rendőrség nem az a szerv, ahol lustálkodni lehet. Itt folyamatosan edzésben kell lenni, hogy hozzuk az elvárt szintet.

Van még rajtad kívül lány a szakaszban?

Igen, négyen vagyunk. Mindannyian nagyon ügyesek, és nagyon akarnak teljesíteni. Lelkesítő a légkör, mindennap várom a sulit, mert annál jobb érzés nincs, mint amikor azt csinálod, amit szeretsz.

Azon dolgozom, hogy mindhárom célom – a rendőrségi munka, a sport és az emberek segítése – egyszerre összejöjjön. Hiszen a rendőrség is azért van, hogy segítsen. 

Ez a cikk nem kommentelhető.