origo.hu
kulcsár edina
Létrehozva: 2017.06.10.
Magyar nindzsa nem maszkban jár!
Júliusban megnyitják a világ elsõ nindzsakutató központját Japánban a Mie Egyetemen. A Ripost utánajárt, hogy vannak-e magyar nindzsák - és kiderült, hogy léteznek!
Egyre több a magyar nindzsa,
miután öt évig szabadon választható tárgyként a budapesti Műegyetemen is tanulni lehetett a nindzsucut, az egykori japán „árnyharcosok” technikáját – tudta meg a %Ripost% Szabados Tamástól.
Az oktató egyetemi nindzsucu kurzusa annyira sikeres volt, hogy pár év alatt megnégyszereződött az induló csoport létszáma!
A képzés szabadon választható tantárgy volt az egyetemen, aztán kikerült a programból – azóta viszont már magánúton lehet nindzsucut tanulni több helyen az országban.
A résztvevők azt a módszert kívánják megtanulni, ami a gyengék és a kiszolgáltatottak számára a túlélést jelenti a különböző kihívásokkal szemben.
A túlélés művészete
Az első nindzsák 1300 éve jelenhettek meg Japánban. Technikájuk, a nindzsucu az egyik legrejtélyesebb harcművészet. Segít elsajátítani a különböző ütéseket, rúgásokat, térd- és könyöktámadásokat, a védekezés képességét. Ehhez megtanítják a rövid bot, a kés, a dobócsillag és a lánc, de a hétköznapi tárgyak fegyverként való használatát is. Elsajátítható a harmónia és a nyugalom nehéz helyzetekben való megőrzésének képessége, a stratégiai gondolkozás, az érzékelés, a megtévesztés, a lopakodás, a nyomolvasás, a túlélés és a rejtőzködés művészete is.
Ám a közhiedelemmel ellentétben ők is teljesen hétköznapi emberek...
Szabados Tamás szerint az igazi nindzsa nem visel maszkot sem, hiszen rögtön kiderülne, hogy ő egy „árnyharcos”.
Ugyanakkor a nindzsucu a tanulást és az együttműködést segíti, nem profi bérgyilkosokat képeznek! Egy nindzsa inkább az adott élethelyzetben rejlő előnyöket igyekszik felismerni. Nem célja a nesztelen gyilkolás. Az igazi harcművészet ugyanis arról szól, hogy gyakorlói egyre értékesebb emberekké váljanak, és ha ezt jól csinálják, akkor nem is kell, hogy harcoljanak.
R. Szabados Tamás 38 éve foglalkozik különböző harcművészetekkel, többek közt tanult judót, muay thait, kyusho jitsut, és több nindzsa stílust. Könyveket is írt, többek között a „Modern harcművészet az iskolai oktatásban” címűt, amelynek egyik szaklektora a 10 danos TEK közelharc kiképző, Kelemen István volt. Cserkészvezetőkkel dolgozik együtt egy pedagógiai program kidolgozásán, számára a harcművészet-oktatás hobbi és nem a megélhetés eszköze. Szerinte nem a danok és a versenyeken eltört csontok száma határoz meg egy jó tanítót, hanem az oktatás minősége!
Egy nindzsát ugyanis az önmagával és a környezetével kialakított harmónia, továbbá a gyengébbek megsegítése tesz igazi harcművésszé.
Ez is érdekelhet
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
