kulcsár edina
Te is érzed, hogy valami nincsen rendben. Mégis inkább csak elodázod a nagy lépést. Pedig boldogabb lennél, ha megtennéd.
Te is érzed, hogy valami nem stimmel, ugye? Azért kezdted el olvasni ezt a cikket, mert nem tudod megmagyarázni, mégis aggódsz, hogy vajon jó úton halad-e ez az egész...
Vigyázz! Ne veszítsd el a hited és türelmed sem! Ne feledd, hogy egy kapcsolathoz bizony sok-sok kompromisszum, megértés és türelem kell! Ha viszont listánk legalább harmadánál a saját helyzetedre ismersz, akkor legjobb, ha komolyan átgondolod a szakítást...
Sokszor nem tudod pontosan, hogy mitől, mégis feszülten telnek a napjaid. Pótcselekvéseket keresel, ingerült vagy, gyanakszol, gyakran kapod magad indokolatlan rosszkedven és türelmetlenségen.
Nem érzed, hogy a másik megbecsül téged nemiségedben. Úgy érzed magad, mint egy nemtelen lény, aki csak semlegesen mászkál a világban. Úgy érzed, megszűntél mellette kívánatos lenni.
Úgy érzed, nem vagy tényező. Úgy érzed, az igényeid már régen messze járnak, és párod megy a maga útján, nem figyel rád, nem veszi figyelembe a vágyaidat.
Utolsó ünnepetek alkalmával hogyan készültél? Alaposan körbejártad, mi az, amire vágyik? És hogyan tett ő fordított esetben? Melyikőtök készített utoljára apró figyelmességeket a másiknak? Ki volt az, aki meglepte a másikat egy romantikus gesztussal? Ki és miről mondott le annak érdekében, hogy a másiknak örömöt okozzon? Ki és mekkora áldozatokat hozott a harmónia érdekében?
Érzed, hogy nem stimmel valami, mégis kizárólag te vagy, aki felhozza a témát, te vagy, aki meg szeretné beszélni a problémát, párod inkább passzivitásba, halogatásba fordul.
Te elkeseredett vagy ugyan, és magadban sokszor érzel dühöt, haragot, párodat mégis támogatni kívánod, bár tőle haragot és dacot tapasztalsz. Te vagy tehát az, aki a közös cél érdekében félreteszi indulatait, partnered pedig sajnos úgy tűnik, inkább rád vetíti belső feszültségét.
Bár jól érzitek magatokat egymással, mégis az idő nagy részét alibikkel töltitek. Inkább társaságba mentek, mint kettesben lennétek együtt. Inkább filmet néztek, mint hogy beszélgetni kelljen. Inkább hajnalig társalogtok, mint hogy intimitásra kerüljön a sor.
Ez az az érzés, melyre a legtöbb barát és családtag csak legyint. Pedig igenis érdemes foglalkozni vele! Ha úgy érzed, valami megváltozott a másikban, ha úgy érzed, valami nincsen rendben, akkor sok esetben ennek igenis oka van. Olyan tudatalatti összegzések futnak végig benned, melyeket talán nem is tudsz észérvekkel megmagyarázni - de nem kell hinned a "megérzésekben", elég, ha arra gondolsz, agyad gyakran elvégzi és összerakja helyetted a munkát anélkül, hogy a részleteket az orrodra kötné.
Te próbálsz a szemében vonzó maradni, ő azonban egyre kevésbé ad erre. Míg te gondosan kiválasztod, miben tetszhetsz neki, azalatt ő egyre inkább nemtörődömmé válik, lényegtelennek tűnik számára, hogy kívánatosnak látod-e. Vagy azért, mert ennyire biztos a dolgában, vagy azért, mert nem is izgatja a kérdés.
Párod hagyja, hogy egyedül maradj olyan helyzetekben, melyekben nem szabadna magadra hagynia. Egyedül küzdesz meg a háztartási vagy éppen egészségügyi problémákkal és teendőkkel. Magadra hagy a családtagjai vagy barátai között, olyan hangot üt meg veled társaságban, mely miatt szégyenkezned kell.
Szavakkal könnyű vagdalkozni. Megígérni és mondani bármit lehet. De vajon tartja is magát hozzá? Amikor megígér valamit, akkor az tényleg úgy is lesz? Esetleg már viccet űztök az elmaradt és beteljesítetlen ígéreteiből? Ha az utóbbi gyarapodik, akkor komolyan érdemes elgondolkoznod...
Úgy érzed, mintha felborult volna a mérleg. Mintha a kapcsolatotok az ő munkahelyi/egészségügyi/lelki problémáiról szólna, miközben a tieid mellékessé váltak. Természetesnek veszed, hogy a kedvében jársz, de csalódás ér, ha ezt várod tőle is. Saját bánata vagy öröme ugyanis előrébb való, mint a tiéd, vagy éppen a közös terveké. Legalábbis szerinte, illetve a gyakorlat szerint.