INSIDER

Így vi­selte az íté­le­tet a gye­rek­gyil­kos anya

Nyi­lat­ko­zott a Ri­post­nak az az anya, akit ti­zen­két év bör­tönre ítélt a Bu­da­pest Kör­nyéki Tör­vény­szék, mert 2016. ok­tó­ber 30-án több­ször is olyan erő­vel föld­höz csapta az akkor más­fél éves kisfiát, hogy Da­nika a hely­szí­nen meg­halt. Az anya el­is­merte bű­nös­sé­gét, meg­bánta, amit tett.
  • Szerző: Cs.R.

B. Mónikának egyelőre nem kell börtönbe mennie, mivel a tizenkét éves börtönbüntetése nem jogerős, a másodfokú döntésig nyomkövetővel - lakhelyelhagyási tilalom mellett - otthon maradhat. A nő végig tisztában volt azzal, hogy el fogják ítélni és vissza kell mennie a börtönbe. Beismerte bűnösségét és lemondott a tárgyalás lehetőségéről, amire július 1. óta ad lehetőséget a jogszabály.

Fotó: Markovics Gábor

Az ügyész pár mondatban felidézte a tragikus napot. Mónika durván bántalmazta a kisfiát, aki nagy fájdalmak közepette halt meg. A másfél éves Danikát többször a földhöz csapta, a gyermek testén 55 sérülést találtak. Mónika az előző napokban is többször megütötte a gyereket. A nőnek is sanyarú gyerekkora volt és agyonhajszolt élete. Egészen kicsi, 7 éves korától ő gondoskodott négy testvéréről és ő látta el a háztartást is állandóan depressziós édesanyjuk helyett. Anyukájuknak több öngyilkossági kísérlete is volt. Ha kellett, pénzt és élelmiszert is Mónika kéregetett a rokonoktól, az iskolából is kimaradt, hogy kisebb testvéreit felnevelje. A tragikus napon reggel összevesztek a párjával. Mónika kérlelte, hogy maradjon otthon még egy kicsit, mert ő nagyon feszült és kimerült, alig áll a lábán. Ez nem is csoda: két kisfiát, Danit és Jánoskát nevelte, ráadásul várandós volt az azóta a börtönben megszületett Tomikával. A férfi azonban nem volt hajlandó tehermentesíteni a párját. Fél órával később az asszony megölte kisfiát. - Lemondtam a tárgyalásról, mert szeretném, ha vége lenne ennek az ügynek - törölgette könnyes szemét Mónika -. Az eset óta egyfolytában bűntudat gyötör, 44 kilósra fogytam. A párom Zala megyébe költözött, vitte magával a két fiút, csak telefonban hallhatom a hangjukat, eddig egy képet láttam róluk. Tudom, hogy hosszú börtönévek várnak rám, de erőt adna, ha átölelhetném a gyerekeimet. Kívánsága gyorsan teljesült: gyermekei apját tanúként beidézte a bíróság, ahová elhozta legkisebb fiukat, Tomikát, akit Mónika egyhetes korában látott utoljára a börtönben. - Sokszor álmodom a gyerekekkel, néha egy nagy réten vagyunk nagy nyugalomban. Máskor palacsintát sütök nekik. Ilyenkor másnap kimegyek Danihoz a temetőbe, és csak álldogálok a sírjánál. Mónika nagyon szégyelli, amit tett, a haját rövidre vágatta, hogy minél kevesebben ismerjék fel. Fáj neki, hogy volt párja elfordult tőle, azt mondja, neki szentelte az életét. - Lassan húsz éve csak háztartást vezetek és másokról gondoskodom. Semmi másra nem vágytam, csak hogy legyen egy otthonom, ahol szeretnek, és ahol biztonságban van mindenki. A gyerekeimért éltem és a páromért - mondta. A bíróság figyelembe vette Mónika életkörülményeit, azt, hogy túlhajszolt volt, hogy visszafojtotta minden indulatát, és az emberölést nem szándékosan követte el. A vádlott és az ügyész elfogadta az ítéletet, de az ügyvéd, dr. Nyikos Mihály enyhítésért fellebbezett.