Hosszú Katinkáék így csinálnak százmilliós üzletet az úszásból

A magyar sportban hajlamosak vagyunk mindent az aranyérmek számában mérni. Hosszú Katinka és edző-férje, Shane Tusup 2013 óta számolatlanul szállítják is a győzelmeket, legyen szó Európa- és világbajnokságról, Világkupa-sorozatról, vagy az általuk heti rendszerességgel látogatott pénzdíjas versenyekről a világ bármely szegletében.

Nem ez a lényeg, mégis sokaknak mindebből csak az jön át, hogy az Iron Lady ezeken évente 100 millió forint nagyságrendű pénzdíjakat nyer.

Hogy ez sok vagy kevés, nézőpont kérdése. Összehasonlíthatjuk például teniszezőkkel (Babos Tímea keresete is hasonló nagyságrend), de akár a külföldi kiscsapatoknál ennek a többszörösét kereső focistáinkkal is.

Iparosítják az úszósportot?

A fizetős úszóviadalok szervezői nem „csak” a győzelmeket jutalmazzák, de külön prémium jár a nagy médiavisszhangot hozó világcsúcsokért is. Ugyanúgy, ahogy korábban a pénzdíjas atlétikai viadalokon jól kereső rúdugrózseninek, Szergej Bubkának, aki mindig jó pénzért, okosan, centinként javítgatta a saját rekordját - összesen 35-ször.

Katinkáék esetében azonban inkább a világjáró teniszezőket szokás emlegetni. Õk is az év nagy részét utazással és jól fizető versenyzéssel töltik, többnyire a tétre menő meccseikkel edzenek. Így van ezzel a Tusup, Hosszú páros is. A hasonlat már csak azért is ül, mert Tusup éppen a tenisz­edzőktől átvett módszerekkel oldja meg, hogy Katinka időzónákon áthaladva is azonnal képes a legjobbját nyújtani.

Az úszószövetség korábbi főtitkára, Ruza József zseniknek nevezte őket, mondván: „az úszóélet iparosításának úttörői”.

Függetlenséget ad a pénz

S valóban: a fenti, éves szinten százmilliós nagyságrendű pénzdíjak mellett a szponzori bevételek, illetve az Iron Lady-márkanévvel eladott ajándéktárgyak (könyvek, ruhakollekció, stb.) nyilván még nagyobb bevételt hoznak a házaspár konyhájára. Olyat, amilyenről a magyar szövetségtől anyagilag is sokkal inkább függő úszótársak álmodni sem mernek.

Mellékesen ez az üzleti szemlélet állhat a hetek óta tartó viták hátterében is. Ezzel lenne ellentétes, ha Katinka ingyen adná a nevét, az arcát a 2017-es hazai vb reklámjához. Ugyanakkor téved, aki azt hiszi, hogy ez csakis az amerikai bankárcsaládból származó edző-férj-menedzser, Shane Tusup döntése.

(Kattints! Folytatás a következő oldalon!)

Hosszú Katinka így ír az újfajta szemléletükről az Iron Lady – Az átalakulás című könyvében:

Az úszás tényleg kitölti az életemet – és nem csupán az edzések és a versenyek szintjén. Érdekel a háttér, érdekel a körítés.

„Tudom, hogy az utóbbi időben nagyon sok szó esik a pénzről, de ha valaki képes egy kicsit kevésbé földhözragadt megközelítéssel élni, kilépni abból a körből, hogy juj, Hosszú Katinka már megint mennyit keresett, akkor belátja, hogy a mai profi sportban az anyagiakra is nagyon sok figyelmet kell fordítani. Muszáj mindenkinek elfogadnia, hogy

ma a sport a szórakoztatóipar része, ugyanúgy, ahogy a filmgyártás, a zene vagy a színház.

Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy egy adott esemény a tévéközvetítés jóvoltából egyazon időben jóval több emberhez juthat el, mint egy film, egy koncert, egy előadás. És ez iszonyatosan nagy potenciált rejt magában - továbbá hatalmas felelősség is azoknak, akik úgymond a rendszert üzemeltetik.

Mi, Shane-nel nem csupán azon dolgozunk, hogy én minél jobb legyek – de abban is nagyon szívesen részt vállalunk, hogy az úszósportot a lehető legjobban eladhatóvá tegyük.

"Olyan, mint az egyszeregy: minél jobb a nézettség, minél többen vannak, annál több pénz folyik be, amitől többet és többet lehet visszaforgatni a sportágba, a versenyzők részére. És minél többet lehet keresni, minél inkább

hasonlít az úszás a profi sportok elitjéhez, azaz a focihoz, a kosárlabdához, a teniszhez, a golfhoz,

annál erősebb az üzenet: úszóként is teremthetsz olyan egzisztenciát magadnak, amivel megalapozhatod a civil életed.”