Horrorba illő harc lehetett a pitbull és az óriásharcsa között

Nem úszott, csak pancsolt, lépkedett a víz szélén, ahogy mindig. Távolabb volt, eltakarta tőlünk a nádas, de a víz hullámzott, láttuk, merre jár. Aztán egy idő után elsimultak a hullámok

– meséli az esetet Horváth Gyula nyugdíjas postás a helyszínen.

Délután két-három óra felé jöhettünk le. A kutya ilyenkor mindig leszaladt a vízhez, de csak akkor ment be, ha megengedtük neki. Nem a saját stégemnél engedtük bele, hogy ne zavarja a halakat, hanem két állással odébb. Beszélgettem is valakivel telefonon, és nem figyeltem oda. A fiam kérdezte, hol lehet a kutya, miért nem jött már vissza. Keresni kezdtük, és nem láttuk sehol" - meséli az esetet a horgász. Hívtam a katasztrófavédelmet, eljönnének-e csónakkal, hátha megtalálják, de azt mondták, a kutya, ha valami baj is éri a vízben, nem merül el. Vagyis fönn kéne lennie. Két óra eltelt, mire észrevettem, hogy a túloldal felől valami feketeséget hoz lassan az áramlat. Ahogy közelebb ért, látszott, hogy a kutyánk az

A lábán kefeszerű fogak nyomai látszottak. A harcsa lehúzhatta, de nem tudott vele mit kezdeni, ezért elengedte.

Mi történhetett? A harcsáról azt írja a szakirodalom, hogy ívási időszakban - május-júniusban, amikor a víz hőfoka eléri a 20 fokot - védi a területét, ilyenkor mindenre agresszíven támad. A Keramitban vannak hatalmas harcsák. Tavaly radarral egy 2 méter 60 centi körüli példányt is láttak