MEDICINA

El­ké­pesztő fel­fe­de­zés: így menti meg az éle­tün­ket a ten­ge­ri­ma­lac

Bár­mi­kor érhet ben­nün­ket agy­ráz­kó­dás a vizes pad­lón el­csúszva, bi­cik­li­zés vagy más sport köz­ben. Az agyi trau­mák után a gyó­gyu­lás nem egy­szerű. Egy svájci tudós meg­lepő és kel­le­mes gyógy­mó­dot ta­lált a be­te­gek vissza­se­gí­té­sére a tár­sa­da­lomba.

A kis puha, szőrös állatka simogatásával még a súlyos agysérülésből is könnyebb felépülni? Egy svájci tudós legalábbis azt állítja, hogy a tapintásuk okozta öröm támogatja a gyógyuláshoz szükséges erőfeszítést.  

EZEKET OLVASTAD MÁR?

Pozitív hatások

  1. A megfigyeléses kísérletek szerint 50%-kal nagyobb a gyógyulás esélye, ha a betegek cuki állatkákat simogatnak a rehabilitációs központokban. Ezek érintése, dédelgetése pozitív érzelmeket okoz, és megindíthatja a kedveskedő szavak áradatát.
  2. Fejleszti a szemkontaktust, és megelőzi a visszafejlődést a társas érintkezésben.
  3. A kicsi állatok mentesek az ítélkezéstől, és ez segíti a beteget a gyógyulásban.
  4. A betegeket ez a módszer hatásosan serkentette abban is, hogy együttműködjenek az orvossal.

Agyrázkódás és traumás agyi sérülések

Ilyen súlyos sérülés világszerte évente 50-60 millió embert ér. Ezekben az esetekben a trauma utána

a betegnek nehézséget okoz az érzelmi önkifejezés vagy akár az empátia.

Visszavezetésük a jól működő társas kapcsolatokba komoly feladat elé állítja a szakembereket.

A kísérlet

Egy pszichoterapeuta vezetésével megfigyeléseket végeztek agyi sérülésben szenvedett betegeken.

A bázeli rehabilitációs központban 19 beteg 6 hét alatt 12 hagyományos és 12 állatok bevonásával végzett kezelésen vett részt.

Eközben a címlapon

Az állatos kísérletben a betegek választhattak maguknak terápiás partnert ló, csacsi, bárány, kecske, tengerimalac, cica, csibe, nyuszi és törpemalacközül.

Állatokat is bevonó foglalkozás: tengerimalac etetése zöldséggel, törpemalac sétáltatása vagy nyúlketrec takarítása a nyuszi jelenlétében.

Hagyományos módszer: a feladat többek között zöldségdarabolás volt, anélkül, hogy a beteg megetetne vele egy állatkát, séta az udvaron egy labdát rugdosva, bútortisztítás.

A kutatók minden egyes alkalommal videófelvételt készítettek. A fő megfigyelési szempont a beteg kommunikációs készsége volt.

A betegeknek minden ülés után részletes kérdőívet kellett kitölteniük arról, hogy érezték magukat, milyen volt a hangulatuk, mi motiválta őket.

Eredmény

A kutatók megállapították, hogy az állatkák bevonásával tartott foglalkozások alatt:

  • a betegek szóbeli kommunikációja jelentősen javult
  • pozitív érzelmeik kétszer hosszabb ideig megmaradtak
  • többen tartottak szemkontaktust a terapeutával