"Elhittem, hogy minden az én hibám és értéktelen vagyok" - vallomás egy megalázott nőtől

Bántalmazásról legtöbben csak a hírekből és filmekből hallhatunk, pedig a helyzet sokkal rosszabb ennél. Rengeteg nő él olyan bántalmazó kapcsolatban, melyről a környezete semmit nem tud. Sőt az is lehet, hogy ő maga sem veszi észre, milyen méltatlan helyzetben él. A 37 éves Adrienn mesélte el nekünk saját történetét megdöbbentő és megrázó őszinteséggel. A szereplők nevét az inkognitó kedvéért megváltoztattuk.

"Úgy indult, mint egy tündérmese"

Sok csalódáson és nehézségen mentem keresztül, mikor megismertem Pétert. Ezzel nyilván nem vagyok egyedül, egy harmincas nő azért már megélt ezt-azt, mindenkinek megvannak a maga csalódásai. Az én szüleim elhidegült házasságban éltek, talán onnan hoztam azt a mintát, hogy mindig erős és megközelíthetetlen férfiak mellett kötöttem ki, Péter viszont kilógott a sorból. Én pedig nagyon szerettem volna már szakítani a megszokott, rossz választásaimmal.

A korábbi párjaimhoz képest ő kimondottan kedves, előzékeny fiú volt, tipikusan az a jófiú, akit az anyák elképzelnek a lányuk mellé. Remek volt a humora, órákat, sőt napokat beszélgettünk át, imádta a családját, vallásos volt, intelligens, művelt, és pont megvolt benne az a kis plusz, amitől nem unalmas jó kisfiúként, hanem egy megbízható és érdekes férfiként tudtam nézni rá. Olyan volt az első néhány hét, mint valami tündérmese.

"Érzékeny volt és minden körülötte forgott"

Viszonylag hamar jelentkeztek a gondok, most már tudom, de nem figyeltem fel rájuk igazán. Olyan fokozatosan történt minden, hogy szinte észre sem vettem, mennyire kezdek elbizonytalanodni saját magamban. Eleinte néhány apróbb hazugságon kaptam, egyre többet késett a találkozásainkról, sokszor kaptam rajta, hogy magába fordul. De mindig voltak magyarázatok, és ha esetleg megbántott, akkor olyan meggyőzően kért bocsánatot, mint még soha életemben senki.

Tudtam, hogy nagyon érzékeny lélek, ezért mindig odafigyeltem rá, hogy véletlenül se gázoljak a lelkébe, éppen elég gondja volt a munkájával és a családjával is. Csakhogy mire észbe kaptam volna, szép fokozatosan elkezdett minden az ő érzékeny lelke körül forogni. Lábujjhegyen jártam a kapcsolatunkban.

"Bármit tettem, azt támadásnak érezte"

Azon kaptam őt, hogy szinte bármit mondok, személyes támadásnak veszi. Ha megkérdeztem, kér-e kávét, akkor azt hitte, arra célzok, miért nem főzött már korábban magának és nekem is. Ha megpróbáltam kedvesen beszélgetni vele arról, hogy milyen volt a napja, akkor kiakadt, hogy miért faggatom, amikor tudom, hogy gyűlöli a munkahelyét. Ha nem kérdeztem meg, mi történt aznap az irodában, akkor azt mondta, cserben hagyom őt és nem foglalkozom vele.

Akkoriban kezdett feltűnni, hogy sokat iszik. Előtte megoldotta úgy, hogy azt ne vegyem észre. Ekkor viszont már nem szabott gátat annak, hogy alkoholba fojtsa a gondjait.

"Az alkohol mellett még más is jött a képbe"

Próbáltam megoldásokat keresni. Segítettem új munkahely után nézni, de nem felelt meg egyik sem, és csak zavarta, hogy miért szólok bele a dolgaiba. Javasoltam közös programokat, de inkább csak otthon akart ülni, a barátaival pedig külön tervezte meg a hétvégi bulikat - akkor még nem tudtam, hogy mi ennek az oka. Csak később derült ki, hogy mi az, amit titkol. Hogy az alkohol mellett még más is jött a képbe.

Távolról sincs vége! A történet folytatásáért LAPOZZ!

"Még a műtétemnél sem állt mellettem"

Két munkahelyen dolgoztam egyszerre, sokat betegeskedtem egy elhúzódó fertőzés és egy ezt követő műtét miatt, de húztam az igát. A műtétnél nem állt mellettem, mert egy nagyon fontos fesztivál zajlott éppen. De sokszor emlegette később is, hogy ő mégis felutazott egy látogatásra hozzám ahelyett, hogy egész héten vidéken maradt volna. A gondjaimat a barátaimmal beszéltem meg, Péter nem akart és nem is tudott más problémáira koncentrálni a sajátjai mellett, és mivel egyre kevesebben viselték el az önsajnálatát, lassacskán a baráti köre is kicserélődött.

Utólag tudtam meg, hogy ekkor már rendszeresen fogyasztott kábítószert is, melynek valószínűleg a mai napig egyre inkább a rabja.

"Egy senkinek éreztem magam, aki nem méltó szeretetre"

Egyre kevésbé tudtam és mertem a barátaimhoz vagy a családomhoz fordulni támaszért. Mert egy kívülálló szemében egy ilyen kapcsolat teljesen egyértelmű zsákutca. És érthető, ha nem értik, miért ragad benne az ember. Csakhogy sokkal könnyebb, ott ragadni, mint gondolnák. Együttéreztem a gondjaiban, segíteni szerettem volna, megindítottak a bocsánatkérései és a ritka, de nagy gesztusai. És közben felelősnek éreztem magam, hiszen szerinte hol nem voltam elég megértő, hol rámásztam. Hol nem voltam elég aktív a szexben, hol távolságtartó voltam. Hol önző voltam, amiért a saját feladataimmal is foglalkoztam, hol önállótlan voltam, amiért az övéit viseltem a lelkemen.

Tehát elhittem, hogy akármi is történik, akárhogy is próbálok alkalmazkodni, vagy menteni a kapcsolatunkat, mégis alkalmatlan és béna vagyok, aki nem méltó a szeretetre.

"Néha zokogva előkerült. És én mindig hinni kezdtem"

Odáig jutottunk, hogy ki-bemászkált az életemben. Volt, hogy hetekre eltűnt, máskor könnyek között került elő. Ha szükségem lett volna rá, nem tudtam utolérni. Ha sms-ben kértem, hogy ne bántson az eltűnésével, akkor napokig nem válaszolt. Amikor viszont megérkezett, akkor azt önmarcangoló és engem vádoló monológokkal tette, aminek a végén néha kölcsönkért, néha egyszerűen csak a fejemre olvasta, hogy nem értem meg az ő köddé válásai mögötti belső drámáját.

"Nem éreztem nőnek magam. Azt hittem, ennyi volt az élet"

Másfél éven át tartott ez a kapcsolat. Másfél év alatt végül teljesen elhittem, hogy a gondjaink az én felelősségem, a hibáim javíthatatlanok, és nem vagyok sem szerethető, sem pedig nőnek tekinthető és tisztelhető ember. És ahogy szinte minden hasonló helyzetben kialakul, ez még inkább függővé tett tőle, mert azt gondoltam, hogy ő legalább már ismer, másnak pedig úgysem kellenék még ennyire sem.

Adrienn sorsa végül milyen fordulatot vett? Kiderül, LAPOZZ!

"A mai napig sokszor sírva ébredek"

Éreztem, hogy olyan gödörben vagyok, ahonnan lehetetlen kimásznom. Legalábbis egyedül. Szégyen vagy sem, de szakértő segítségét kértem, pszichológushoz kezdtem járni, aki szerencsére megértő, mégis szigorú és következetes. Erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, hogy senki nem menthet meg, ha én nem teszem meg önmagammal. A mai napig izzadtan ébredek fel az éjszaka közepén. Hónapokkal az eset után is sokat sírok, bizalmatlan vagyok, és aggaszt a jövőm. De megváltoztattam a kapukódom, lecseréltem a zárat (Péterrel nem éltünk együtt egyébként), megváltoztattam az e-mail címem és a telefonszámom is. Így már nem tudok kísértésbe esni, és nem tudom várni sem, hogy egyszer újra előkerül.

Mindezek előtt persze elköszöntem tőle. Mivel nem tudtam másképp utolérni, ezért üzenetben. Egyetlen sértett sort válaszolt, amivel még egy utolsót belém rúgott. És az eszemmel már biztosan tudom, hogy ennél csakis jobb lehet, mert nem érdemel ilyen bánásmódot senki. A szívem és az önbizalmam pedig szép lassan alkalmazkodni fog ehhez, és elhiszi, hogy tényleg többet érdemel. Legalábbis nagyon remélem.

Te is érintett lehetsz a lelki bántalmazásban? Töltsd ki a tesztünket! LAPOZZ!

Adrienn története ismerősnek hat bizonyos pontokon? Nem vagy meggyőződve arról, hogy jó helyen vagy? Tesztünk segítségével kiderül, van-e okod aggódni.

1. Gyakran érzel bűntudatot a párkapcsolatodban?

2. Sokszor érzed magad készenlétben otthon úgy, hogy magad sem tudod, vajon mit követhettél el?

3. Kiegyenlítetlennek érzed az erőviszonyokat, és alárendeltnek érzed magad a párodhoz képest?

4. Többet tolerálsz, mint amennyi megértésre te magad számíthatsz?

5. Barátaid, hozzátartozóid fejezték már ki több esetben is az aggályaikat?

6. Előfordul, hogy a feszültséged csökkentése miatt pótszerekhez nyúlsz, például cigaretta, alkohol?

7. Fel tudnál sorolni legalább 3 olyan eseményt az utóbbi hónapokból, amit szégyellnél elmesélni ismerőseidnek a párkapcsolatodról?

8. Előfordul, hogy nem érzed magad biztonságban?

9. Vannak kétségeid saját értékességed és szerethetőséged kapcsán annak ellenére, hogy párkapcsolatban élsz?

10. Gyakran vagy kiegyensúlyozatlan, szorongó vagy aggódó?

Ha a fenti kérdések közül legalább 4-re igennel válaszoltál, akkor komolyan érdemes elgondolkoznod azon, hogy segítséget kérj. Legyen szó akár barátról, akár szakemberről, mindenképpen szükséged van valakire, hogy segítsen utat mutatni. Ez még nem jelent egyértelmű döntést, de tudd, hogy nem vagy egyedül, és azt is, hogy nem kell szükségszerűen boldogtalannak lenned!