SZTÁRDZSÚSZ

Exk­lu­zív in­terjú, a Fa­mí­lia Kft. nagy­pa­pá­ján nem fog az idő

Gobbi Hilda-élet­mű­díj­jal tün­tet­ték ki Ba­ra­nyi Lász­lót, aki idén ün­nepli 92. szü­le­tés­nap­ját. Aligha tudja job­ban bárki is a Fa­mí­lia Kft. sztár­já­nál, mi a jó há­zas­ság és a hosszú élet titka. A szín­mű­vész arról is me­sélt a Ri­post­nak, mit tesz azért, hogy a 100. szü­le­tés­nap­ján is tán­col­has­son.

: Engedje meg, hogy elsők között gratuláljunk az elismeréshez!

Baranyi László: Köszönöm szépen. Ha jól tudom, én vagyok az egyedüli Magyarországon, aki ebben a korban még aktívan színpadon van.

EZT OLVASTAD MÁR?

: Könnyen indult a pályafutása?

B. L.: Nem éppen! A kubikusgödörből a gázműveken át jutottam a budapesti Nemzeti Színház színpadára. Annak idején ugyanis izgatásért kirúgtak a főiskoláról. Egy meggondolatlan mondatot mondtam kilenckor, tízkor pedig már az igazgató irodájában álltam, aki közölte: amíg ő ott dolgozik, nem mehetek vissza.

Fotó: Szabolcs László

: Bánja, hogy így történt?

Dehogy. Az életben semmit nem bántam meg, pedig szállítómunkás és csapos is voltam. Egy színésznek minden jó iskola lehet.

: A díj és a közönség is önt igazolja. Hogyan ünnepli az elismerést?

B. L.: Lent vagyunk a nejemmel Zalakaroson, áztatjuk magunkat a gyógyvízben. A drága feleségemmel immár 50 éve elválaszthatatlanok vagyunk. 17 éves volt, amikor megismertem, együtt jártunk Rózsahegyi Kálmán Tanodájába. Akkor még hiába próbáltam becserkészni, mert azt mondta, hogy 28 évesen öreg vagyok hozzá. Inkább a 22 évesekkel nyomta a táncot. Eltelt tíz év, és újra találkoztunk. Akkor hála Istennek, rám kacsintott az ég. Addigra eleget szenvedtem a rendszer és a rossz házasságok miatt.

(A cikk folytatódik a következő oldalon.)