Zokogott az adás előtt a magyar műsorvezető, ez viselte meg

Eddig sosem hallott családi drámákról mesélt a Borsnak Ábel Anita színésznő, aki gyerekként akkor is forgatott, amikor meghalt az édesapja, és válásakor is a kamera elé állt.

Ábel Anita hároméves kora óta szerepel a képernyőn, mindig fegyelmezett és pontos volt. Még akkor is, amikor 1992-ben egy estén váratlanul meghalt az édesapja, Ábel Péter filmtörténész. Az akkor 17 éves Anita másnap reggel felkelt és dolgozni ment.

"A nézők szórakozni akarnak, őket nem kell terhelni a színpadon álló ember bújával, bánatával. És ehhez minden körülmények között tartani kell magunkat. Az édesapám elvesztése rettenetesen megviselt. Másnap reggel azonban nem volt más választásom, nem tehettem tönkre közel száz ember munkáját azzal, hogy szomorkodom és sírok. Ezért felszívtam magam és amikor kigyulladt a felvételt jelző piros fény, játszottam, amit játszanom kellett" – mondta Anita.

A színésznő tinédzserként azt hitte, hogy ez lesz a legnehezebb, de tavaly októberben újabb szörnyűséget kellett átélnie: véget ért a házassága.

"Tizenhat év házasság után úgy döntöttünk, hogy különválunk. Nehéz döntés volt, de úgy éreztem, hogy ha külön folytatjuk, akkor kiegyensúlyozottabban és harmonikusabban tudunk együttműködni. Természetesen már akkor is az volt a legfontosabb, hogy a kislányunk boldogsága és biztonsága ne sérüljön" – emlékszik vissza a történtekre Ábel Anita, akiben minden pillanat élénken él:

"Azon a napon, amikor én a NőComment első adását forgattam a Spektrum Home csatornán, a kislányom édesapja elköltözött a közös otthonunkból. A stúdióban ott ült Dobó Kata, Kovács Patrícia, Hajós András, Falusi Mariann, Balázsovits Edit, és persze a közönség. Az öltözőben, amikor senki sem látott, bevallom, nagyon sírtam, úgy éreztem, nem leszek képes elvégezni a feladatomat, annak ellenére is, hogy én hoztam meg ezt a döntést. A menedzserem, Kende Hofherr Krisztina másfél órán keresztül hol vigasztalt, hol lelkesített, végül valahogy úgy felturbózott, hogy maga sem hittem el, milyen erős vagyok. Emlékszem, egy zöld ruhában, tökéletes sminkben léptem a stúdióba, és most már tudom, hogy akkor senki sem vette észre rajtam, hogy mennyire össze vagyok törve legbelül. Visszagondolva, azt hiszem, hogy ez így volt jó. Arra születtem, hogy másokat szórakoztassak, a szomorú pillanataimat pedig megtartom magamnak és persze a barátaimnak" - vallotta be a műsorvezető.