INSIDER

Döb­be­ne­tes tel­je­sít­ményre képes ez a há­rom­gye­re­kes ma­gyar anya

Anya, fe­le­ség, fog­or­vos, mo­ti­vá­ciós elő­adá­so­kat tart, köny­vet ír és még a fu­tásra is jut ideje Lu­bics Szil­vi­á­nak, nem is akár­ho­gyan! Szom­ba­ton ért célba, mi­u­tán a Na­mí­biai si­va­tag­ban le­fu­tott 254 ki­lo­mé­tert. Szilvi ren­ge­teg futó anya pél­da­képe, ha va­laki, akkor ő tudja, hogy a gye­rek nem ki­fo­gás, hár­mat is nevel...

„Mint mindig, most is a családtól való elszakadás volt a nehezebb, úgyhogy a nehezén túl vagyok” – mondta a háromgyermekes anyuka indulás előtt. 

Lubics Szilvia egy hétig futott a sivatagban egy nehéz hátizsákkal a hátán. A verseny alatt minden nap helyzetjelentést adott, a férje, Lubics György segítségével rajongói is nyomon követhették a sivatagi küzdelmeit. A verseny első három napján maratoni távokat tettek meg a versenyzők, míg a negyedik napon 80 kilométert kellett futniuk, amit még egy maraton követett. A hetedik napon megpihenhettek: egy rövid szakasszal zárult a verseny.Szilvi harmadik lett, pedig még egy futótársának is segített: a cél előtt biztatta, majd kézen fogva értek célba. Kezét feltörte a futóbot.

EZT OLVASTAD MÁR?

„A sivatagban döbbenetes erővel érzékeli az ember, hogy milyen pici a tér és az idő végtelenjében. Mint egy homokszem" – mesélte Lubics Szilvi. A sivatagi pálya sajátos veszélyeket is tartogat: egy szervező folyamatosan az oroszlánokat figyelte, nehogy megtámadjanak valakit. Egyszer azért kellett hirtelen változtatni az útvonalon, hogy kikerüljék a vadállatokat. Az óceán parti szakaszon pedig fókákkal találkoztak a résztvevők.

Egyik nap az erős széllel kellett megküzdeniük a versenyzőknek. Még világosban meg kellett érkezniük a sakálok és a hiénák miatt, de a magyar versenyzőnek a harmadik napon ez nem sikerült. A földet bámulva futott mégis tovább, hogy ne kelljen látnia a sötétben világító szempárokat, de nem adta fel. 31 óra 59 perc alatt teljesítette a távot. Célba érve az első gondolata a családja volt. Hétfőn már úton volt hazafelé.

Gyönyörű volt a verseny, hatalmas élmény, de már mindennél jobban vágyom rá, hogy megölelhessem a gyerekeimet

– mondta.   

Eközben a címlapon
Géleken és energaiszeleteken élt Az utrafutónő a hátizsákjában géleket, energiaszeletek vitt magával, csak ezeket ette a verseny során. A hatodik napon meglepték a szervezők a résztvevőket egy-egy naranccsal és zsemlével, erről a vacsoráról meghatottan írt, nagyon jól esett neki a sok műkaja után az igazi étel. „Ha költő lennék, biztos írnék egy verset Óda egy zsemléhez címmel” – írta. Minden napra vitt magával neszkávét, azzal indította a napot. A hatodik nap azonban egy széllökés kiborította a kezéből az italt, és már nem volt másik.
Nehéz a homokban futni Az ultratáv mellett a legnagyobb nehézség a homokkal való küzdelem volt. Homokban eleve nehéz futni, készülni sem igazán lehet rá. A homokdűnékre nehezebb felmászni, mint a sziklákra, mert nincs hol kapaszkodni.A homok mindenbe belemegy, viszketett a futók bőre és haja. Lubics Szilvi vitt magával nedves törlőkendőket, azokkal tisztálkodott, de a sivatagi homok pár nap után mindenhová beette magát, még a fogai között is sercegett.
Mehet az Antarktiszra Akkor indulhat valaki az Antarktiszon, ha két sivatagi távot már teljesített. Lubics Szilvia korábban már teljesítette az ultratávot az Atacamai sivatagban, így most a namíbiai sivatagi futással jogot nyert a jeges ultrához. Szeretné azt is teljesíteni.