TESTFACTOR

110 kilót adott le ez a csinos nő, nem hiszed el, miért

A most 53 éves, amerikai Kelley Gunter sokáig nem tudott szabadulni közel 180 kilós súlyától. Amikor azonban a lelkében is rendet tett, 110 kilót dobott le, és most másoknak segít a saját példájával.
  • Szerző: Ripost

„Lehet, hogy előző életemben kutya voltam, olyan hűséges és kitartó vagyok” - mondja magáról az 53 éves, tökéletes alakú Kelley, akiről ma aligha hinné el bárki is, hogy évekkel ezelőtt közel 180 kilót nyomott. Mindenkitől azt hallotta, hogy milyen szép arca van, ha lefogyna, igazán gyönyörű lenne. Nem csoda hát, hogy a fogyásáról és lelki harcairól írt könyv címéül is ezt a mondatot választotta: „Pedig olyan szép arcod van...”

16 éve, 37 évesen vetette alá magát a gyomorszűkítő műtétnek, amikor cirkuszba ment a fiával, és rájött, hogy alig tud pár lépést megtenni anélkül, hogy leizzadna és kifogyna a levegőből. Bár azóta sikeresen leadott csaknem 110 kilót, hosszú ideig úgy érezte, kerüli a boldogság. Mindig másokért harcolt, előszeretettel lépett fel az elesettek védelmében. Már csak azért is, mert maga is megtapasztalta, milyen a kirekesztettség, hiszen középiskolai osztálytársai sokszor csúfolták a súlya miatt. Erre pedig újra csak evéssel, főként cukros finomságokkal válaszolt, így a főiskolai évek alatt még több súlyt szedett magára, saját bevallása szerint ekkor hízott el igazán. A gyomorszűkítő műtét és a felesleges bőrt eltávolító plasztika után jött rá, hogy a traumatikus gyerekkorát is fel kell dolgoznia ahhoz, hogy testileg-lelkileg rendben legyen.

Időközben az általa alapított, gyerekekkel foglalkozó alapítvány is megszűnt, a házát elárverezték, Kelley pedig terápiára kezdett járni. Itt végre szembesült azzal, amit mélyen eltemetett a lelkében: hogy 5 és 12 éves kora között szexuális visszaélések érték. Ez a trauma juttatta el a felnőttkori rossz döntésekig és a pénzügyi problémákig, a félresikerült párkapcsolatokról nem is beszélve. Amikor a gyomorszűkítő műtétje után leszokott a túlevésről, vásárlási kényszerbe menekült, így juttatta csődbe önmagát, és az alapítványt is.

Végül a terápia segített neki abban, hogy a lelki problémáit is feldolgozza, és rájött, hogy nem neki kell szégyenben élnie azért, ami gyerekkorában történt vele. Mindig is szeretett írni, így egyértelmű volt, hogy könyvet ír az útjáról, és cikkeit a helyi újságok is leközölték. „Sok munkámba került, hogy önmagam jobb változatává váljak, de végül sikerült – senki nem egyenlő azzal, amit mások tettek vele”- meséli. Ma a második könyvén dolgozik, de már a harmadikkal kapcsolatban is vannak tervei. És végre szépnek érzi magát:

Tudom, mire születtem, és ezt senki más nem döntheti el többé helyettem!