kulcsár edina
K. Zoltánról kiderült, hogy nem is kellett volna a buszon lennie, egy másik járatot szokott vezetni, csak barátja kérésére ugrott be váltótársként.
"Mindig tudtam, hogy aki autóbuszt vezet, az fél lábbal a sírban van. Ennek ellenére soha nem mondtam a férjemnek, hogy keressen kevésbé veszélyes foglalkozást, mert neki ez az élete" – mondta a Veronában tragikus balesetet szenvedő busz egyik sofőrjének felesége, Éva.
"Indulás előtt Zolit mindig arra kértem, vigyázzon magára, ő pedig amint megérkezett és leparkolt, rögtön hívott. Franciaországban nyolc napig volt kint, naponta beszéltünk. Visszaindulás előtt is telefonált."
Zoltán és Éva harminchat éve házasok, a férfi több mint két és fél évtizede vezet autóbuszt, soha nem volt balesete.
"Ez a járat nem a férjemé volt, ő csak beugrott Jani mellé váltótársnak. Mindketten vidám emberek, még a régi munkahelyükről ismerik egymást, gyakran összejárt a családunk."
Szombaton kora reggel bekapcsoltam a tévét, így értesültem róla, hogy baleset érte a férjem buszát. Idős édesanyámmal sírva néztük a szörnyű képsorokat, és nem hittünk a szemünknek.
"Próbáltam hívni Zolit, de nem sikerült. Rosszat sejtettem" – mondta könnyek között a Lokálnak.
Zoltán fia vasárnap az első repülővel utazott Velencébe, ahonnan a nagykövetség autójával vitték tovább a kórházba, hogy DNS-mintát vegyenek tőle. Azt egy milánói laboratóriumban az áldozatoktól levett mintákkal próbálják összevetni, de az azonosítás lassan halad. Ez viszont reményt jelent Éva családja számára. Hiszen amíg nincs eredmény, addig bizakodhat, hogy férje a veronai kórház intenzív osztályán fekvő két túlélő egyike lehet.