MANIMÉKER

Magyarok miatt pánikol az USA!

Saját film­jük sze­rep­lő­jévé vál­nak a já­té­kos kedvű csa­pa­tok a két ma­gyar fi­a­tal egyedi ter­ve­zésű me­ne­külő szo­bá­já­ban, a PANIQ ROOM-ban.

Fiatalok, magyarok, tehetségesek, kreatívak. És imádnak játszani… Ákos és Patrik egyedi találmánya tarolt az amerikaiak körében.

Az élő szabaduló játékok már a 2000-es évek második felében elindultak hódító útjukra, ugyanakkor igazi népszerűségre csak jóval később, leginkább Budapesten tettek szert. Minden menekülő szoba egy-egy történet köré épül, a szobák jellegét, stílusát a sztoriból adódó kiegészítőkkel, belsőépítészeti megoldásokkal alakítják. A pozitív visszacsatolás, a sikerélmény folyamatosan jelen van, attól a pillanattól kezdve, amint a játékosok mögött bezárul az ajtó. Klasszikus formája, és a kíméletlenül ketyegő óra szerint 60 perc áll a játékosok rendelkezésére, ezalatt a megállíthatatlan keresgélés, a kijutáshoz szükséges elszánt csapatmunka és a következő lépés kitalálásához nélkülözhetetlen izgalom felülírja a megszokott, hétköznapi viselkedési szabályokat. Teljesen elmerülve a logikai feladványokban, ügyességi feladatokban, és koncentrálva a rejtett összefüggésekre, kulcsokra és zárakra, szinte megszűnik az idő és a tér, eltűnnek a privát gondok és csak a kódok, titkos üzenetek léteznek és várnak megoldásra. A játék lényeges eleme az adrenalin-szint fenntartása, mely az idő múlásával, a bezártság érzésének folyamatos jelenlétével, valamint a józanész, a logikus tudás és az intuitív gondolkodás által kieszelt kreatív feladatok kódjainak megoldásával egyenes arányban nő. A menekülő szoba csapat-, és önismereti játék is egyben.

Gábossy Ákos, az Egyesült Államokban eltöltött középiskolai év után a Corvinus Egyetemen szerzett közgazdasági diplomát. Jogász barátjával közösen, Dr. Horváth Patrikkal számos angolszász típusú attrakciófejlesztési projektben vettek részt Magyarországon. Adta magát a dolog, hogy a megszerzett tapasztalatokkal felvértezve ezúttal egy népszerű magyar koncepciót vigyenek a tengerentúlra.

Mit jelent számodra a menekülő szoba?

Gábossy Ákos: Nekem már biztosan mást, mint a vendégeinknek. Viccből szoktuk is mondogatni a Patrikkal, hogy – a magyarországi projektjeinkhez hasonlóan – a PANIQ ROOM-ot is könnyek, vér és verejték építette. Míg én leginkább szakmai szemmel nézem a szobákat, addig a játékosok remélhetőleg egy olyan élménnyel gazdagodnak, amiről még sokáig fognak beszélnek.

Miért szeretnek ennyire menekülni az emberek?

Dr. Horváth Patrik: A jól kitalált és szépen kivitelezett szoba elrepíti a játékosokat egy más világba, egy olyan interaktív élményben van részük, amely során teljesen kizárják a külvilágot és leginkább csak egymásra és a feladatok hatékony megoldására koncentrálnak.

Miért éppen az Egyesült Államokban, Budapesttől 10 000 kilométerre nyitottátok meg az első PANIQ ROOM-ot?

Eközben a címlapon

Gábossy Ákos: Itthon már csináltunk jó pár vállalkozást, közösen és külön-külön is. A meglévő szabályozási keretek, valamint a kialakult üzleti morál okán, Magyarországon szinte lehetetlen eladható és tartósan értékes szolgáltatóipari céget létrehozni és működtetni. Ezenkívül kicsit nagyobban szerettünk volna gondolkozni, egy olyan környezetben akartuk megmérettetni magunkat, ahol jobban érvényesülnek a szakmai kérdések és a piaci törvényszerűségek.

Egy jogász és egy kreatív közgazdász. Évek óta üzlettársak és barátok is vagytok egyben. Nem voltak köztetek konfliktusok, a másként gondolkodás, bizonyos megszokott dolgok magyarországi környezetből az USA-ba történő átültetésével kapcsolatban?

Patrik: Jogászként elég jól ismerem a hazai jogi, pénzügyi, számviteli sajátosságokat. Ákossal jól kiegészítjük egymást, ő későn fekszik és korán kelek, ő inkább repked, míg én két lábbal állok a földön. Az elején próbáltam a Magyarországon megszokott gondolkodást ráerőltetni a kinti folyamatokra, ugyanakkor hamar be kellett lássam, hogy az USA-ban másképp működnek a dolgok. A bevándorlási és építési szabályok nem feltétlenül feketék és fehérek, az általános jogi munkarend is teljesen eltér az általam megismerttől. 

Ákos: Patrikkal volt azért köztünk némi konfliktus, számára az amerikai ügyvitel sokszor túl liberális és kötetlen, itthon zsigerből hozzá vagyunk szokva a mértéktelen adminisztrációhoz, az Egyesült Államokban inkább hagyják az embert az érdemi dolgokkal foglalkozni.

Miért pont Hollywood?

Ákos: Mert ott van a világ filmgyártásának központja és a hagyományos médián keresztül is talán itt szerezhető a legnagyobb publicitás. Az amerikai gazdaság egyik motorja Hollywood, a filmek és sztárok segítségével rengeteg terméket értékesítenek világszerte. 

Patrik: A további üzletnyitásokat minden esetben egy átfogó elemzés előzte meg, megnéztük az adott metropolisz demográfiai sajátosságait, valamint menekülőszobáinak számát és látogatottsági adatait.

Mire vagytok a legbüszkébbek?

Ákos: Én mindig nagyon örülök, amikor ellátogat hozzánk egy-egy híresség játszani. Sajnos ezeket a fényképeket általában nem engedik megosztani, de mindenképpen növeli a hely presztízsét, hogy volt már nálunk játszani Seth Rogan, Chris Evans, Gerard Butler vagy éppen Jessica Biel.

Patrik: Számomra pedig az volt megindító, amikor olyan top cégek alkalmazottai, mint a Google, Oracle, GoPRO, HP vagy Redbull minket választottak csapatépítés céljából. Mindenképpen megtisztelő okos embereket szórakoztatni.

Szerintetek miért lett ennyire sikeres a PANIQ ROOM az USA-ban?

Patrik: Egy jól kidolgozott szabaduló szoba nagyobb élményt nyújt, mint a moziban egy másfél órás kikapcsolódás, hisz itt a saját filmjük szereplőivé válnak az emberek.

Ákos: A játékosok fizikai valójában élik meg az élményt, ennek a szórakozási formának pont az a lényege, hogy mindent meg lehet érinteni, nem egy billentyűzetet kell nyomogatni és nem is egy monitort kell simogatni. Ez egy kiváló 1-1,5 órás hétköznapi programelem, amiben a legjobb, hogy egyáltalán nem egy veszélyes időtöltés, nem igényel hosszas szervezést, ráadásul nem kell hozzá messzire utazni, vagy átöltözni.

Van különbség a magyar és az amerikai „játékkedv” között?

Ákos: A magyarok játékhoz való viszonya ebben a műfajban is másabb, mint az amerikaiaké. Ami játéktervezés során nagy kihívás számunkra, hogy a vendégkörünk intellektuális képessége elég nagy skálán mozog, van olyan csapat, aki 20 perc alatt megcsinálja azt a szobát, amin mások másfél órát szenvednek. Az amerikaiak sokkal jobban tudnak örülni, lelkesedni, mint a magyarok. Legalábbis látványosabban.

Magyarországon nem akartok nyitni egy ilyen amerikai típusú Paniq Room-ot?

Patrik: Egyelőre biztosan nem, egy olyan színvonalú egység, amit szívünk szerint építenénk, semmiképpen sem tudna megtérülni.

Ez egy magyar vállalkozás Amerikában. Mitől marad magyar ez a vállalkozás?

Ákos: Mindenképpen szeretnénk itt tartani Magyarországon a cég gondolkodó részét, vagyis a beruházás előkészítést, a marketinget és a játékgyártást. Folyamatosan propagáljuk, hogy ez egy magyar ötlet, egy olyan hungarikumról van szó, amire tényleg büszkék lehetünk és jótékonyan formálja az országról kialakított képet.