Legendáját búcsúztatta a magyar foci

Miközben Bernd Storck csapata Telkiben készült, Óbudára is összetrombitálta „válogatott keretét” egy alkalmi szövetségi kapitány. Klubvezetők, neves edzők, egykori remek játékosok, futballrajongó ügyvédek, sportújságírók, és persze a szorosan vett szaktársai, az összetartó csapatot alkotó technikai vezetők: az ország minden tájáról érkeztek Simon Gábor hívására.

A Honvéd technikai igazgatója 72 évesen, 522 NB I-es meccsel (minden osztályban összesen vagy háromszor ennyi mérkőzéssel!) a háta mögött nyugdíjba ment.

De ezek csak a számok, a lényeg mögöttük van. A kisujjában lévő szaktudás, az évtizedekre visszanyúló tapasztalat, de még inkább az emberség, segítőkészség. No és a humor, a csibészség, a kifogyhatatlan sztorik, amik segítik elviselni a mindennapok nyűgét. Nem csak neki, de a munkatársainak, barátainak is. Jutott belőlük bőven a mostani összejövetelre is.

Nem véletlen, hogy bár az életét három klub – a Vasas, a III. Kerület, majd a Honvéd – határozta meg, minden magyar pálya szélén, minden klubházban szeretik, tisztelik, megbecsülik. Az utolsó mohikánok egyike, akik miatt még a legsötétebb időkben is hinni lehetett a magyar fociban, a benne dolgozókban.

Sorsszerűnek érzi:

a hétvégi Vasas-Honvéd meccsen éppen ott, az angyalföldi stadionban fejezte be, ahol egykor elkezdett dolgozni az NB I-ben.

Szerencsére nem int teljesen búcsút, tanácsadóként továbbra is segíti a 12 éve szolgált kispestieket. A mindennapi munkától elköszönt ugyan, de nehéz is lenne őt elképzelni naphosszat csak tétlenül ücsörögve.

Gabi bácsi, a januári edzőmeccseken találkozunk!