Az Év Levele: Így üzent a túlvilágról egy anya a szeretteinek

Sziasztok!

Ezt az üzenetet a feleségem nevében posztolom. Ezek az ő szavai. Szeretettel:

Jeff McManamy

Szóval… Van egy jó és egy rossz hírem. A rossz hír az, hogy nyilvánvalóan meghaltam. A jó hír, ha ezt olvassátok, hogy ti tuti biztos nem vagytok halottak (hacsak nincs wifi a túlvilágon is). Igen, szívás. Szavakkal le sem írható, mekkora szívás, de átkozottul boldog vagyok, hogy szeretettel, boldogsággal és csodálatos barátokkal teli életem volt. Szerencsés vagyok, hogy őszintén mondhatom, nem bánok semmit, és minden energiámat arra fordítottam, hogy teljes életet éljek. Mindannyiótokat szeretem, és köszönöm nektek ezt a csodás életet.

Bármilyen vallású is legyél, én örülök neki. Azonban tartsd tiszteletben, hogy mi nem vagyunk vallásosak. Nagyon-nagyon kérlek, ne mondd Briannának, hogy a mennyországban vagyok. Az ő fejében ez azt jelentené, hogy én ezt a helyet választottam, és ezért elhagytam őt. A valóság az, hogy én mindent megtettem, hogy itt maradhassak vele.

SEHOL nem lennék szívesebben, mint vele és a férjemmel, Jeffel. Kérlek, ne zavard össze, nehogy egy percre is azt higgye, hogy ez nem így van. Mert nem vagyok a mennyországban. Itt vagyok. Csak többé nem a hálátlan testemben, ami ellenem fordult. Az energiám, a szeretetem, a nevetésem, azok a hihetetlen emlékek mind itt vannak veletek.

Ne gondolj rám sajnálattal vagy szomorúan. Mosolyogj, mert csodálatos pillanatokat éltünk meg együtt. Rohadtul utálom szomorúvá tenni az embereket. Mindennél jobban szeretek az emberek arcára mosolyt csalni, úgyhogy ahelyett, hogy a tragikus elvesztésemen rágódsz, nevess a közös emlékeken és vicces pillanatokon. Kérlek, mesélj Briannának történeteket, hogy tudja mennyire szerettem és mennyire büszke leszek rá mindig (tűnjek sokkal menőbbnek, mint amilyen vagyok!). Az anyukájának lenni a legjobb dolog. A legjobb. Minden egyes pillanat boldogság volt vele, amíg meg nem érkezett, ezt el sem tudtam képzelni.

Ne mondd, hogy veszítettem a rákkal szemben. Bár talán majdnem mindent elvett tőlem a rák, de a szeretetem, a reményem és az örömöm soha nem tudta elvenni. Nem volt ez "harc", csak maga az élet, ami néha találomra és nem fair módon választ magának. Ez van. Nem veszítettem, a francba is. Ahogy éveken át éltem a rákkal, azt elég nagy győzelemnek nevezném. Emlékezz erre!

A legfontosabb, hogy hihetetlenül szerencsés vagyok, amiért egy évtizeden át életem szerelmével és a legjobb barátommal, Jeffel lehettem. Az igaz szerelem és a lelki társ létezik. Minden egyes nap boldogsággal és szerelemmel teli volt Jeff mellett. Õ tényleg a legjobb férj az egész univerzumban. Az egész rákmizéria alatt egy percre sem ingott meg, pedig mások menekülnének. Még a legborzalmasabb napon is megtaláltuk a módját, hogy nevessünk. Jobban szeretem, mint az életet, és hiszem, hogy egy ilyen különleges szerelem örökké fog élni. Az idő a legértékesebb dolog ebben a világban, és hogy ilyen sokáig lehettem Jeffel, azért nagyon hálás vagyok.

Szeretlek, Jeff. Biztos vagyok benne, hogy Brianna a mi szerelmünk megtestesülése, gyönyörűsége. A szívem szakad meg, hogy búcsút kell mondanom. Hacsak fele olyan szomorúak vagytok, mint most én, akkor a szívem újra és újra megszakad, mert soha nem akarlak szomorúvá tenni titeket. Remélem, idővel ha rám gondoltok, mosolyogtok és nevettek, mert az istenit, lélegzetelállító életünk volt.

Keressetek rá, hogy tudományos tény, hogy valamilyen formában mindig itt leszek veletek. Tudom, ha megálltok egy pillanatra, meglátjátok, hogy ott vagyok veletek (a legkevésbé hátborzongató módon). Ti vagytok a világom, szavak nem írhatják le, mennyire szerettem minden pillanatot, amit együtt töltöttünk. Barátok, titeket is szeretlek, és köszönöm a legcsodálatosabb életet. És köszönet a csodálatos doktoraimnak és nővéreimnek, akik rengeteget törődtek velem. Nem kételkedem, hogy az orvosaim minden lehetséges jó napot megadtak nekem.

Szívből kívánom minden barátomnak, hogy éljenek hosszú, egészséges életet. Remélem, ti is megtapasztaljátok, milyen minden egyes napot ajándékként elfogadni. Ha elmentek a temetésemre, hozzatok össze olyan számlát, amire én is büszke lennék. Fenébe is, hallgassátok a Keg on My Coffint, és táncoljatok (mert mégiscsak jó lenne egy táncos buli egy bizonyos ponton). Ünnepeljétek meg az élet szépségét egy eget rengető bulival, mert én ezt akarom, és úgy hiszem, megtalálom a módját, hogy én is ott legyek. Alig várom, hogy kísértselek titeket, úgyhogy ez nem végső búcsú, csak egy viszontlátásra a későbbiekben. Tegyetek meg egy szívességet nekem: álljatok meg mindennap egy pár percre, hogy lássátok, milyen törékeny is az élet. Soha ne felejtsétek: minden egyes nap számít.