Sokáig úgy indult neki a fogyókúráknak, hogy utált sportolni és nem igazán tudott főzni. Az utóbbi pár év hatalmas változásokat hozott Adrienn F.K. számára, hiszen amellett, hogy lefogyott 33 kilót, az edzőterem lett a kedvenc helye, és imád finomságokkal kísérletezni a konyhában…
Súlyfelesleggel és soványan is lehet boldogan és boldogtalanul is élni. Adri szerint egyénfüggő, hogy kinek mi az ideális alkata, amiben jól érzi magát. Mivel világéletében a teltek közé tartozott, sokáig csak abban látta a megoldást, hogy elfogadja önmagát, de nem ment.
Szüleitől sportos mintát látott, viszont Adrit sokáig nem érdekelte semmilyen mozgásforma.
„Gyerekként nekem büntetés volt az, ha ki kellett menni a kertbe játszani” – idézi fel a Fanny magazinnak kislánykori emlékeit.
„Jobban szerettem a szobámban rajzolni, olvasni. Sosem voltam elégedett magammal, önutálat volt bennem, amiért kövér voltam. Tinédzserkoromban próbálkoztam először tenni ellene, koplalással nagyon sokat fogytam. Eléggé egészségtelen volt ez a módszer: teljesen megborult az anyagcserém, és amint abbahagytam az éhezést, kamatostól visszajöttek a kilók. Jellemző volt rám az érzelmi evés, bánatomban mindig ettem, és akkor is, ha stresszeltem. Mivel nem sportoltam soha életemben, könnyen ragadtak rám a plusz kilók. És ahogy múltak az évek, egyre jobban gyarapodtam. Nem túlzás azt mondani, hogy boldogtalan voltam. Ha tükörbe néztem, egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy kövér vagyok. Belül nem annak éreztem magam, mint amit a tükör mutatott."
2013-ban próbált először életmódot váltani, viszont akkor még nem tudott semmit arról, hogy mit, hogyan kellene csinálnia.
„Elkezdtem gyalogolni, konditerembe járni, majd futni” – meséli. „Az utóbbit nagyon megszerettem, viszont teljesen tönkrement tőle a térdem, bár azt gondolom, hogy ebben közrejátszott a genetikai hajlam is. Az orvosok azt mondták, hogy két megoldás lehet: műtét, vagy torna. A másodikat választottam. Ismerősökön keresztül találtam egy nagyon jó edzőt, aki fizioterápiában is jártas. Az ő edzéstervének köszönhetem, hogy teljesen meggyógyult a lábam és végre megtanultam helyesen sportolni, ami hatalmas szenvedély lett az életemben, bár akkor még túlsúllyal, sokkal nehezebb volt a gyakorlatokat kivitelezni. A másik nagy fordulat 2021-ben történt, amikor egy ruhaboltban lefotóztam magamon egy szoknyát. Amikor megláttam, hogy hogy nézek ki benne, elhatároztam, hogy azonnal változtatni kell az étkezéseimen. Még aznap kerestem egy szakembert, mert tudtam, hogy profi segítségre van szükségem.”
Adrit annyira magával ragadta az új életmódja, hogy a saját fejlesztése miatt elvégzett egy fitness edzői és táplálkozási tanácsadói tanfolyamot is.
„Maximalista vagyok, szeretem tudni a miértekre a választ” – magyarázza.
Az étkezés terén nem vonok meg magamtól semmit, csak a mértéket figyelem. Az első 20 kilót úgy fogytam le, hogy nem számoltam a kalóriákat sem.
Most már számolom, mert nekem így jobban bejön, tudom, hogy mennyit ehetek. Nálam is volt stagnálás, amikor hetekig nem mozdult meg a súlyom. Én is megijedtem, de kitartottam, mert nem akartam elrontani az egész addigi munkámat, ráadásul tudom, hogy milyen kövérnek lenni, és én már nem akarom azt. Rájöttem, hogy egész életemben ez volt a bajom, a túlsúly miatt szenvedtem állandóan.
Az volt a baj, hogy túl sokáig hittem abban az elméletben, hogy olyannak kell elfogadni magunkat, amilyenek vagyunk. Ezzel ellentétben, ma már azt gondolom, hogy amin lehet változtatni, kell is.
Nekem is vannak még céljaim, amiben fejlődni szeretnék, így nem is tervezek felhagyni ezzel az életmóddal."
Adri egy irodában dolgozik, mellette pedig realisztikus rajzokat készít színes ceruzával. Fogyásának köszönheti, hogy rajzait kiállításra merte vinni.
„Korábban annyira nem volt önbizalmam, hogy a közösségi oldalakon sem voltam fent, mert nem akartam magamról fotót megosztani. Ahogy elkezdtem fogyni, úgy elkezdtem kinyílni is. Régen azt sem tudtam elviselni, ha valaki lefényképezett. Kizárt lett volna, hogy akkoriban kiálljak emberek elé. Ehhez képest most már a negyedik kiállításomat szervezem. Az első, Sopronban volt a színházban, egy musical premierével egybekötve. Amióta tetszik, amit a tükörben látok, önazonosan élek, és gond nélkül ki merek állni az emberek elé. Mindig azt rajzolom ki magamból, amit épp érzek. Talán nem meglepő, hogy a rajzaim is változtak. Manapság inkább pozitívabb hangulatúak, régen ez másként volt.”
