72 százalékkal nőtt Franciaországban a migráns diákok száma

A helyzet negatív hatást gyakorol a tanulmányi eredményekre – jelentette ki egy újságcikkben Agnès Evren, a Köztársaságiak párt szenátusi képviselője, riasztó képet festve arról, hogy miképpen zuhan az oktatás színvonala. Közzé tették ugyanis a harminc legeredményesebb francia középiskola listáját.

A politikus a Le Figaro című lap szerdai számában beszélt arról a „kolosszális” kihívásról, amely elé az ellenőrizetlen migráció állítja a francia oktatást.

Agnès Evren rámutat: „2000 óta 72 százalékkal nőtt azon gyermekek aránya, akiknek két szülője az EU-n kívül született, tízszeresére kell tehát fokoznunk integrációs erőfeszítéseinket a növekvő számú, olyan tanulók érdekében, akik

otthon nem beszélnek franciául, és akiknek a családjaiban nincsenek meg a közös nemzeti és kulturális referenciák.”

Erősödő iszlamista hatás

Agnès Evren, aki nem a pálya széléről nyilvánít véleményt (cikkéből kiderül, hogy korábban az oktatási minisztériumban, illetve az Ile-de-France régió gimnáziumokért felelős alelnökeként állandó kapcsolatban állt a pedagógusközösséggel), kiemeli:

nem szabad engedni a közösségi élet szabályainak tiszteletben tartásából,

és semmiképpen nem lehet hagyni, hogy ez vitatható legyen.

„Egy centimétert sem szabad engednünk a számos iskolát sújtó erőszaknak és a tragikus zaklatásos eseteknek! Meg kell kettőznünk erőfeszítéseinket annak érdekében is, hogy véget vessünk a szekularizmus elleni növekvő támadásoknak, amelyet a középiskolások többsége ma elavult fogalomnak tart,

a fundamentalisták befolyása alatt és a szélsőbaloldal cinkosságával”

– fogalmaz a konzervatív politikus.

A „szekularizmus”, ami a francia alkotmányosság egyik alappillére, eredetileg az egyház és az állam szétválasztását jelentette. Napjainkban gyakran az iszlamizmus befolyásától mentes közigazgatási, oktatási szférák megőrzését értik e fogalom alatt.

„Ha hagyjuk, hogy oktatási rendszerünk összeomoljon, végül a társadalmunk is össze fog omlani” – figyelmeztet Agnès Evren, akinek cikkét éppen a továbbtanulással kapcsolatos vonatkozásai miatt időzítették az iskolai rangsor megjelenésének napjára.

A legkevésbé mobilis ország

A Köztársaságiak alelnöke szerint a francia iskolarendszer kétszeresen is „beteg.” „Egyrészt az oktatás általános színvonala összeomlóban van: hazánk erősen középszerű tanulóvá vált Európában, és folyamatosan csúszik vissza a nemzetközi rangsorban.

Középiskoláink negyedik évfolyamán a tanulók majdnem fele nem tud rendesen olvasni és nem sajátítja el a matematika alapjait.”

Másrészt a társadalmi egyenlőtlenségek egyre súlyosbodnak a szenátor szerint, aki úgy látja, aggasztóan csökken a társadalmi mobiltás: „Franciaország azon OECD-országok közé tartozik, ahol a gyerekeknek a legkisebb esélyük van arra, hogy egy nap más környezetbe kerüljenek, mint a szüleik, és ahol a legnagyobb a befolyása a társadalmi háttérnek.”

A széttagoltság ellen

Mindeközben „ahelyett, hogy megszigorítottuk volna a tanulási folyamatot, inkább decentralizáltuk azt” – ismeri el a politikus.

Agnès Evren szerint: „Feltétlenül meg kell erősíteni, hogy

az iskola olyan közös keretet biztosítson, amely mindenkire nézve kötelező.

Egy olyan keretet, amely minden eddiginél fontosabb a területi, társadalmi, szociális és kulturális széttagoltság elleni küzdelemben.”

A drámai helyzetről beszélt korábban a hirado.hu-nak Philippe Barbaud, egy franciaországi középiskola tanára.

– Hogy látja a Franciaországba érkező, többségében illegális migránsok növekvő számának problémáját – Ön szerint meg tudja-e őrizni az ország hagyományait és arculatát ilyen körülmények között?

– A bevándorlás helyzete Franciaországban egy rendkívül érzékeny kérdés: egészen a közelmúltig elfogadhatatlan volt a gondolat, hogy a világ bizonyos részeiből érkező bevándorlás egyáltalán problémákat okozhat.

A közvélemény-kutatások viszont kimutatják: az embereket, igen széles körben, igenis aggasztja a bevándorlás.

Ez arra késztette a kormányt, hogy határozottabb álláspontot képviseljen a kérdésben. Ugyanakkor igyekeznek megkönnyíteni a bevándorló hátterű munkavállalók toborzását, hogy olyan iparágak számára biztosítsanak munkaerőt, amelyek nem tudnak francia állampolgárokat felvenni.

– Hogyan érintette önt és kollégáit a nemrégiben brutálisan meggyilkolt Dominique Bernard halála?

– Dominique Bernard (egy csecsen, iszlamista szélsőséges fiatal által 2023. október 13-án megkéselt középiskolai tanár – a szerk.) meggyilkolása újraélesztette a Samuel Paty (egy másik csecsen, iszlamista szélsőséges fiatal által 2020. október 16-án a nyílt utcán lefejezett középiskolai történelem–földrajz szakos középiskolai tanár – a szerk.) meggyilkolása által kiváltott érzelmeket. A közvélemény-kutatások szerint

a tanárok több mint fele azt mondja, hogy cenzúrázzák önmagukat,

különösen olyan témákban, mint a holokauszt története és az arab–izraeli konfliktus. A francia oktatási miniszter kijelentette, hogy fel akar lépni ez ellen az öncenzúra ellen. A wokista doktrínák behatolása az akadémiai világba egyes tanárok körében is oda vezetett, hogy a nyugati országokat és az európai származású lakosságot teszik felelőssé minden bajért.

– Etikai magatartásával és klasszikus műveltségével Dominique Bernard rendkívül művelt, tiszta, mi több, rendkívüli embernek tűnik számomra. A róla szóló megemlékezések egy igényes, felkészült értelmiségi közeg meglétére engednek következtetni. Milyen fórumok és közösségi terek vannak a konzervatív értelmiségiek számára Franciaországban?

– A konzervativizmus megítélése nagyon rossz Franciaországban, különösen a „pedagóguskar” körében, amely túlnyomórészt – de nem teljesen egészében – baloldali. A konzervatív eszmék például a Livrenoir.fr-en és hasonló híroldalakon köszönnek vissza, bizonyos mértékig ilyen az Atlantico.fr is; a hetilapok közül a Valeurs actuelles, a Causeur vagy a L’Incorrect című lapokat tudnám megemlíteni. Ilyen szellemű online fórumokról, közösségi oldalakról viszont nem tudok. Mindenesetre bizonyos

nagy hatalmú egyesületek gyorsan bíróság elé állítják azokat, akik velük ellentétes álláspontot képviselnek.

Szintén hamar megtámadják a nekik nem tetsző tudományos munkákat, tanulmányokat is. Idén például mintegy negyven akadémikus intézett virulens támadást Florence Bergeaud-Blackler asszony, a Muszlim Testvériség szervezetet szakértőként tanulmányozó kutató munkája ellen (Le Frérisme et ses réseaux. L’Enquete; A „testvérek” és hálózataik. Helyzetkép. Odile Jacob, 2023 – a szerk.)

– Pedagógusként találkozik-e olyan esetekkel, amikor egy diák értékrendje és felfogása teljesen eltér az iskolai tantervben leírtaktól? Hogyan kezeli ezeket a helyzeteket?

– Bizonyos történelmi kérdések tanításának nehézsége jól dokumentált tény, amint arra fentebb rámutattam.

A diákokat általában nem lehet rávenni arra, hogy megváltoztassák álláspontjukat,

de néha a vita rávezetheti őket annak árnyalására.

– A nemzeti és világtörténelem mely korszakait tanulják ma egy francia gimnáziumban, és milyen mélységben?

– A nagyon széles merítésű tanterv nem teszi lehetővé a történelmi témák mélyreható tanulmányozását, ami nem a gimnázium célja. Leginkább a korabeli időszakot tárgyalják, különösen a francia forradalmat, de az 1814 és 1848 közötti eseményeket nem, vagy csak nagyon keveset;

a harmadik köztársaság rendszerét, de annak történetét szintén nem, kivéve a Dreyfus-ügyet;

a német nemzetiszocialista és a szovjet rendszer nagy vonalakban történő bemutatását, főleg annak sztálini időszakát, valamint a két világháborút. Ami más országok történelmét illeti, említésre kerül az olasz és a német egyesítés, előtte pedig az 1848-as forradalmak. Meg kell jegyezni, hogy Ausztria-Magyarország bemutatása a 20. század elejének tárgyalásakor röviden lehetséges. E kérdések eldöntését, hogy ezekben az esetekben milyen hangsúlyt kap egy-egy korszak tárgyalása, a tanárok – egyébként igencsak korlátozott – szabad választására bízzák.

A gyarmatosítás, a dekolonizáció és a kelet–nyugati kapcsolatok története szintén szerepel a tananyagban, akárcsak a közel-keleti konfliktus, amelynek kitárgyalása, oktatása – az algériai háború történetével együtt – a tanárok számára a legijesztőbb kérdések, feladatok közé tartozik.

Hacsak nem fogadják el teljesen a migrációs hátterű tanulók álláspontját, vagy nem cenzúrázzák önmagukat.

– Hogyan reagálnak ezen tanulók az izraeli–palesztin konfliktusra?

– Amennyire meg tudom állapítani,

a túlnyomó többségük ellenséges Izraellel szemben.

Ritka alkalmakkor azonban őszinte kérdéseket tesznek fel.

– Mi fog történni, ha felnő a bevándorlók új generációja és Franciaországnak új kihívásokkal kell szembenéznie?

– Valószínűleg idézhetnénk Gérard Collomb volt belügyminisztert, aki 2017-2018-ban töltötte be ezt a posztot: „Ma az erősebbek, a kábítószer-kereskedők és a radikális iszlamisták törvénye uralkodik, amely átvette a köztársaság helyét.

Ma egymás mellett élünk, attól tartok, hogy holnap szemtől szemben kell élnünk.”

Erről beszélt távozásakor, 2018. október 3-án. Ez az egész azonban egy rendkívül kényes téma, amelynek tárgyalása, sőt fölvetése is nagyon gyorsan azt eredményezheti, hogy a bíróságon köthet ki az ember.