Még nagyobb káoszt jósol Budapestnek Tarlós István

Közel kétmilliós városokat nem lehet kompletten természetvédelmi területté nyilvánítani. New Yorkban is van autóforgalom, Párizsban is. Le akarják zárni a Lánchidat is, sajátos tájépítészeti meg ultraliberális zöldpolitikusi magyarázatokkal szédítik a népet, miközben pontosan tudják, hogy a Petőfi híd és az Árpád híd felújítása is esedékes – hangsúlyozta a hirado.hu-nak adott nagyinterjúban Tarlós István. A volt főpolgármester arról is beszélt, hogy a Fidesz–KDNP-nek kivel kellene indulnia a 2024-es főpolgármester-választáson.

– Közelednek az önkormányzati választások, ismét elindul? Vannak ilyen ambíciói?

– Nincsenek.

– Kis esélye sincs annak, hogy ringbe szálljon a főpolgármesteri székért?

– Ennek elenyésző a valószínűsége. Azt hiszem, ezen három ember csodálkozna a leginkább. Először is a feleségem, másodszor Orbán Viktor, harmadszor pedig én magam.

– Évtizedeket dolgozott az önkormányzatiság jegyében.

– Három évtizedet. Hatszor megválasztottak polgármesternek, ebből kétszer Budapest főpolgármesterének. Azt hiszem, az egyetlen olyan konzervatív politikus vagyok, aki az elmúlt hetvenhét évben el tudta nyerni Nagy-Budapest vezetését, ráadásul kétszer egymás után. Nem volt rajtam kívül 1946 óta jobboldali vezetője a fővárosnak.

Tarlós István főpolgármester a Városháza dísztermében 2019. február 20-án (Fotó: MTI/Mohai Balázs)

– Hogy kezdődött a közéleti karrierje?

– 1989 őszén a szó szoros értelmében véletlenül kerültem a közéletbe, pedig mindig érdekelt a politika. Eredendően várospolitikában gondolkodtam – soha sem vágytam rá, hogy államtitkár vagy miniszter legyek – azonban a rendszerváltozás előtt a kommunista hatalom és én csak abban voltunk teljes egyetértésben, hogy kölcsönösen nem tartottunk igényt egymásra. Amikor polgármester lettem Óbudán, rögtön beleszerettem ebbe a foglalkozásba. Ennél jobban csak a Budapest főpolgármestere pozíció tetszett nekem, amelyben nagyon megtaláltam magamat. Nagyjából 1998 óta az volt a titkos álmom, hogy Budapest főpolgármestere legyek. Nincs olyan miniszteri tárca, amivel ezt felcseréltem volna.

– Miért?

– Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy közvetlenül választják és nagyon sokan, ami jelentős legitimitást és nagy fokú szuverenitást ad. Nekem mind a kettőre szükségem volt lelkileg. Ez pótolhatatlan volt számomra, belső biztonságot, önérzetet adott.

– Hogy lehet megőrizni az emberi és a szakmai önérzetet a politika világában?

– Az eredeti foglalkozásomból fakadóan műszaki ember vagyok, mérnök, ezért mindig igyekeztem a praktikus oldaláról megközelíteni a városvezetői feladatokat. Persze a főpolgármesternek van politikai szerepe is, én ezt is szívesen vállaltam. A főpolgármester segíthet is a kormánynak vagy a miniszterelnöknek, hiszen szabadabban fogalmazhat például külföldön. Van, aki ezzel visszaél és a hazája ellen dolgozik, és olyan is, aki igyekszik Magyarország javát szolgálni, hát én szívesen sorolom az utóbbiak közé magamat.

De arra figyelni kell, hogy a városvezetői konkrét operatív tevékenység kell, hogy domináljon a főpolgármester munkájában, és ettől sokkal kisebb szegmenst kell, hogy lefedjen a politika,

mert ha ez az arány megcserélődik, akkor az illető nem jó városvezető.

– Akkor gazdátlan lesz a város.

– Úgy van! A főpolgármester alapfeladata a város működtetése, üzemeltetése és fejlesztése. Ha a működés nem stabil, azt az itt élők nagyon megsínylik. Ez alapfunkció. Engem olykor az ellenzéki körökből, de még a saját házam tájáról is próbáltak azzal támadni, hogy Tarlós főleg működtet, üzemeltet és kevésbé figyel a fejlesztésekre. De ez butaság.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Műszaki ember létemre a fejlesztést mindig fontosnak tartottam, ám úgy belefogni, hogy nincs előkészítve, a hülyék bátorsága szerintem. Mi azért fejlesztettünk a kormánnyal és a miniszterelnökkel együttműködve. Nekünk is voltak vitáink, de volt köztünk együttműködés, most viszont ennek a hiánya kezd elég látványossá válni. Fontos, hogy a város biztonságosan működjön és üzemeljen. A preferenciasorrendben csak ezt követheti a fejlesztés, melynek a forrásairól, a műszaki, jogi előkészítéséről is gondoskodni kell időben, mert ezek nélkül csak ábránd marad, mint a Demszky-éra nagy részében is. A Demszky-időszakban volt divat öt-tíz soros határozatokban dönteni fejlesztésekről, de az elhatározások után évekig az égvilágon semmi sem történt, mivel nem volt sem előkészítés, sem pénzügyi forrás.

– Zöldszemléletű városfejlesztést ígért Karácsony Gergely.

– A zöldpolitika az egész világon eltorzult. Összekeverik a környezetvédelmet a klímavédelemmel, pedig a kettő nem ugyanaz. Karácsony Gergelynek biztos sok mindenre megvannak a képességei, de a polgármesteri különösen a főpolgármesteri pozíció talán nem az a terület, ahol ezek a képességek látványosan megmutatkoznának.

A klímavédelem magyar léptékben a világhoz képest egyébként is kerekítési hibaléptékű.

Nem tudom, megnézte-e, mit engednek a légkörbe az óceánjárók, a tankerek, a repülőgépek vagy az amerikai, kínai ipari létesítmények. Ehhez viszonyítva váltjuk meg a világot a Lánchíd autómentesítésével? A klímaváltozás amúgy sem alapvetően emberi tevékenység függvénye.

– Hogy lehetne zöldebb Budapest?

– Közel kétmilliós városokat nem lehet kompletten természetvédelmi területté nyilvánítani. New Yorkban is van autóforgalom, Párizsban is,

keleti városokat most nem merek említeni, mert a Kelet-imádatból Kelet-gyűlölet lett a kaméleonpolitikát folytató politikusoknál. A nyugati nagyvárosokban sem irtották ki az autóforgalmat, csak a város bizonyos helyeiről, ám ennek megteremtették az előfeltételeit.

A zöldítést életszerűen érdemes kezelni.

Mi elültettünk tízezer fát, még mindig a saját szalagjainkat látom sok fiatal fán. Nem oda kell fákat telepíteni, ahol burkolatot kell törni, és a föld alatti közműhálózat sem teszi lehetővé. New Yorkban sincs mindenütt Central Park vagy egész London sem Hyde Park, ott is vannak burkolt felületek, nem is kevés helyen. Aki egy nagyvárost be akar mutatni a külvilágnak, az beállíthatja gyönyörű vagy pocsék városnak is, minden attól függ hol kattintgatja a fényképezőgépet. Nekünk is van Margitszigetünk, amit szépen rendbe tettünk, ott van a Népliget, amivel lehetne ezt folytatni.

Nem azon kellene törnie a fejét a főtájépítésznek, hol kell felverni a betont, hanem azon, hogy néz ki most a Margitsziget.

Meg kellene tekintenie most a Rózsakertet, és felidéznie, milyen volt a mi időnkben. Az ellenzéki média gyűlölködő része akkoriban folyton cikizett a nagy zenélő szökőkút miatt, pedig ott tömegével álltak az emberek.

Orbán Viktor miniszterelnök és Tarlós István főpolgármester a felújított margitszigeti szökőkút avatásán 2013. július 1-jén. Fotó: MTI/Ilyés Tibor

– Az önkormányzati politikában, az egyik kurzus munkája átível a másikba, gyakran nem az vágja át a szalagot, aki előkészítette és megvalósította a projektet. Budapest következő vezetésének lesz mit átadnia?

– Jelen pillanatban nem látok ilyet. Most adták át

a 3-as metrót, abszolút mi készítettük elő, mi teremtettük meg a forrását a miniszterelnök segítségével,

és megvalósítottuk de facto több mint az egyharmadát. Nem olyan megállapodásokat hagytunk magunk mögött, mint amilyenek rám vártak a 4-es metrónál. Akkora adóssággal vettük át a várost, hogy ha a jelenlegieknek úgy kellett volna átvennie, akkor már rongyosra áztatták volna a zsebkendőjüket a siránkozástól. Így is sok a panasz. Például a Biodómmal kapcsolatban is rengeteg hazugság ment. Soha nem fogom megérteni, hogy a Biodóm építését miért nem folytatták. Rejtély előttem.

A Lánchíd teljesen elő volt készítve, és ott volt a forrás is rá, azt nem tagadják, hogy a kétszázmilliárdot otthagytuk. Főpolgármester úr nagyon ügyesen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a 214 milliárd hazugság, ezzel kicsit azt sugallta a szimpatizánsainak, mintha a kétszáz se lenne igaz. Itt az eltérés abból fakadhat, hogy az októberi adat nem biztos, hogy pontosan megegyezett a decemberivel, és a pénzügyminiszter beleszámította az intézmények megtakarítását is, amit mi Bagdy Gáborral nem számoltunk bele a kétszázmilliárdba, ami összeget a főpolgármester sem tagad.

– A nyilvánosság előtt viszont azt domborították, hogy nincs meg a pénz.

– Bizony ám, ezek ügyes nyilatkozatok. Valószínűleg a pénz már nincs meg, más kérdés, hogy mire költötték. Az iparűzési adó emelkedése is fontos tényező. Amit a szolidaritási adóról mondanak az is csúsztatás. Úgy állítanak valamit, hogy az szó szerint nem hazugság, de semmi köze a valósághoz.

– Akkor csak értenek valamihez…

– Igen, művészet úgy hazudni, hogy úgy tűnjön, nem hazudnak, mégis vagy túloznak, csúsztatnak, esetleg a valóság ellentétét hintik el a közvéleményben. Némelyik ellenzéki médium is csúcsteljesítményre képes ebben. A nyilatkozatokból is nagyon tudják, mit kell kihagyni.

– Karácsony Gergelyék hadat üzentek az autóstársadalomnak. Használ ez a környezetnek?

– Szakmailag értékelhetetlen, ami a fővárosban folyik közlekedési szempontból. Aztán hivatkoznak a saját tanulmánytervükre (például BKK) meg Karácsony Gergely volt főnökének és mentorának felméréseire.

– Ezt hogy érti?

– Tizennégy éves gyerekektől megkérdezni, legyen-e autós forgalom a Lánchídon, lezárni a rakpartot, beterelni a zárt utcák közé a forgalmat, és ott tovább rontani a levegőt, meghirdetni a „lakógyűlést” a félrevezető kérdésekkel, egyszerűen nevetséges. Ez felelősségáthárítás részben kiskorúakra, másfelől pedig a feltett kérdésekben olyan állításokat fogalmaznak meg, amelyek átírják a valóságot.

– Manipulatív a kérdőív?

– Ez a lakógyűlés úgy ahogy van, színjáték. Az, hogy hogyan lehet valamit interpretálni, feltenni kérdéseket és értékelni a válaszokat, külön spekulatív tudomány. Mondok erre egy példát. Mielőtt a Margitszigetet a főváros tulajdonába adták, a XIII. kerületi polgármester – aki bár más térfélen focizik mint én, de talán a legtapasztaltabb kerületi vezető, tehát nem Tóth Józsefet kárhoztatom – népszavazást kezdeményezett. Megkérdezték a lakosságot arról, hogy a kerületnél maradjon-e a sziget, vagy a fővároshoz kerüljön? A Margitszigetnek összesen három állandó lakója volt, akik közül egy külföldön tartózkodott, ketten pedig – egy édesanya meg a fia – abban a szolgálati lakásban éltek, ami az Árpád híd közelében egy nagy nyilvános WC fölött van. A külföldön lévő nem szavazott, az édesanya meg a fia pedig arra voksoltak, hogy a sziget maradjon a kerületnél. Ezt az ellenzéki média úgy interpretálta, hogy soha nem látott kétharmados többséggel úgy döntött a lakosság, hogy a kerületnél maradjon a sziget. Ezzel együtt a fővároshoz került. Most is nagy kérdés, hogy vajon az egymillió-nyolcszázezer budapestiből hányan fognak részt venni a lakógyűlésen, és hogy a résztvevők mennyire vannak képben a valósággal, mennyire elfogultak érzelmileg, és mennyire ismerik szakmailag a kérdés mögött rejlő problémát. Ráadásul ki tudja majd ellenőrizni az eredményt?

– Nem kellett volna korábban begyűjteni válaszokat? Lassan vége ennek az önkormányzati ciklusnak.

– Hát ez a másik. Viccet csinálnak a demokráciából, úgy sakkoznak vele, ahogy akarnak. Vannak olyan ügyek, amelyekről csak szakmai alapon lehet dönteni. Ehelyett látványos és ravasz kommunikációt eszelnek ki, ahogy például a „jogállamiság” is jolly joker lett, amivel mindent be lehet helyettesíteni, mindenre hivatkozási alap lehet.

– Például?

– A Lánchíd autómentesítése például kifejezetten ilyen szakmai kérdés. Karácsonyék olyan állapotra kalkulálnak, amikor az összes többi híd működik. De

a Lánchíd elkészülte után le kell zárni felújítás miatt több évre a Petőfi hidat majd az Árpád hidat. Ez két nagy kapacitású híd. Ha a Lánchíd sem működik, kaotikus állapotok lesznek!

Erre a tizennégy éves gyerekek és bizonyára a felnőttek többsége sem gondol. Legtöbben nem is tudnak róla. Ez megint csak felelősségáthárítás és kötekedés a kormánnyal. Ugyanez folyik az árvízvédelemben. Megfúrták a csillaghegyi öblözet árvízvédelmét. Most az önkormányzati választások előtt egy bő évvel, hogy úgy tűnjön, mintha ott történne valami, hoztak egy döntést közel négy év alatt, miszerint a Királyok útján akarják megépíteni a védművet, ami vállalhatatlan kockázat. Ott a választásig egy kapavágás sem fog történni, ez már most megjósolható. Senki nem fogja megkezdeni az építkezést, nem is ajánlott egyébként.

Tarlós István főpolgármester a Rudas fürdő új wellnessközpontjának avatásán 2014. szeptember 25-én (Fotó: MTI/Kovács Attila)

– Mit gondol az autómentesítési ötletekről?

– A belváros részleges autómentesítését meg kellene oldani. Budapest egyik legnagyobb közlekedési problémája a hidak átbocsátó képessége, száma és elhelyezkedése. A város átmérője körülbelül harminc kilométer, a budapesti Duna-hidak, a városi hidak, ezen belül mondjuk nyolc kilométeres szakaszra összpontosulnak. A Galvani híd, majd az aquincumi–újpesti Duna-híd megépítése elengedhetetlen fontosságú. A főváros megint fúrja a Galvani hidat, le akarják zárni a Lánchidat is, sajátos tájépítészeti, meg ultraliberális zöldpolitikusi magyarázatokkal szédítik a népet, miközben a hidak átbocsátóképességének a további csökkentése rossz, szakmaiatlan döntés. Metróalagútügyekben is szőlész-borász képesítésű, nyugdíjazott vonatvezetők voltak a liberálisok szakértői, akiknek a szakmai felemelése az ellenzéki médiában özönvíz szerűen megtörtént. A BKV szakmai vezérigazgató-helyettesét, a projektvezető mérnököt soha nem kérdezték. Ha a belvárost autómentesíteni szeretnénk, akkor ennek meg kell teremteni az előfeltételét. Ez nekünk sem sikerült teljesen, de építettünk P+R parkolókat. Nem is keveset. Az utóbbi években hol és hány P+R parkoló épült? Hiába ígérte meg a főpolgármester úr, a parkolás egységesítése sem történt meg. Az ad hoc döntéseik eredménye virtuális. Ilyen az árvízvédelem és a parkolási elképzelés is. Nem az történik, amit a szakma diktál, érzelmi, ideológiai és hatalomszerzési szempontok érvényesülnek. A liberális ellenzék indulatokra épít. Van is hozzá médiatámogatása.

– Sétálni sem veszélytelen, a gyalogosok sok helyen osztoznak a járdán a biciklisekkel.

– Nézze, a jelenlegi városvezetés dicsekszik azzal, hogy mennyire kerékpárosbarát, ehhez képest

mi valóban kerékpárutakat építettünk, nem pedig a raktáron lévő sárga festéket kentük fel a járdára vagy az úttestre.

Ez is Demszkyt idézi. Ráadásul főpolgármesterként megállapodást is kötöttem a kerékpárosokkal. A probléma az, hogy az infrastruktúra fejlesztése is megállt, és nem lépked előre a kerékpáros-kultúra fejlődése sem. A kerékpárosok nagyobb része szabálykövető, de van egy agresszív kisebbség, melynek tagjai még a piros lámpát sem ismerik. Vannak, akik olyan külföldi példákat akarnak itt gyorsan applikálni a magyar gyakorlatba, amelyek máshol hosszú évtizedek alatt alakultak ki. Külföldi példákkal nagyképűen dobálózni, és máról holnapra bevezetni, szakmai hiba. El lehet adni a barát online médiának, és egy látványos luftballont fújni belőle.

– Évtizedek óta terjed az a trend, hogy ami külföldről jön, az csak jó lehet.

– Ez a külföldimádat elég lehangoló. Sajnos a népünk bizonyos hányada ilyen, megszoktuk a kommunista időkből. Sokan közülük a politikai, illetve az újságírói szférában tevékenykednek, és nem győznek a megfelelési kényszertől lihegni. Ez rettentően elhibázott, szervilis magatartás. Hogy mi folyik Párizsban, Berlinben, Göteborgban az utcákon, arról bezzeg keveset írnak. Persze ezzel nem azt mondom, hogy a jó példák nem vehetők át.

– Mi lenne a legfontosabb teendő most Budapesten?

– A két hiányzó városi híd megépítése, bár nyilván nem ez lesz a leggyorsabb. Ha a Lánchíddal el akarnak szórakozni, akkor jól teszik, ha nem fúrják a két híd megépítését, mert a városnak működnie kell. Ha kierőszakolják a Lánchíd autómentesítését, akkor abban a pillanatban, ahogy le kell zárni a Petőfi hidat, ezt keservesen meg fogják bánni. Jobb lenne fürgén egységesíteni a parkolást is, nem pedig ad hoc emelgetni a parkolási díjakat, Isten tudja, milyen motivációval.

Orbán Viktor miniszterelnök és Tarlós István főpolgármester találkozója a Főpolgármesteri Hivatalban 2018. október 10-én (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs

– Pár éve főtanácsadóként segíti a miniszterelnök munkáját. Hogy érzi magát ebben a pozícióban?

– Hálás vagyok, hogy dolgozhatok, de az én világom leginkább a városvezetői hivatásom volt, ez pedig egészen más. Szórakozom azon, amikor azt feltételezik, hogy itt sem folyik munka, hogy mi is csak savanyú cukrot járunk be ide szopogatni, de én hivatalba lépésem óta sok mindent dokumentálok, rendszeresen gyűjtünk, készítünk, majd tömörítünk elsősorban műszaki anyagokat, és persze nem csak írásbeli munka folyik. Legutóbb Bécsben jártunk megnézni, hogyan építették ki az osztrákok a fővárosuk árvízvédelmét. Az a munka tizenhat évig tartott.

– Mit tanácsolna, ki legyen a kormánypártok főpolgármester-jelöltje?

– Nyilván nem az én feladatom és kompetenciám eldönteni, ki legyen a kormánypárt jelöltje, nekem erre nincs se felhatalmazásom, se jogosítványom, de elég hosszú ideig betölthettem ezt a pozíciót, ősbudaiként viszonylag jól ismerem a várost, a saját politikai közösségemnek pedig használni szeretnék, ezért elmondom, hogy szerintem talán

volt helyettesem, Szentkirályi Alexandra az, aki a legtöbb szavazatot lenne képes produkálni.

Tarlós István Budapest fõpolgármestere  és Szentkirályi Alexandra fõpolgármester-helyettes  a 29. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdõn 2018. július 26-án. Fotó: MTI/Veres Nándor

– Miért pont ő?

– A felmérések terén sem szerepel rosszul, de ettől sokkal fontosabb, hogy van városvezetői tapasztalata, öt évig főpolgármester-helyettes volt. Ismeri Budapestet, a Városházát, nagyon otthon van a humán területen, kiválóan kommunikál, és két idegen nyelven is beszél. Úgy vélem, más jelölt-jelöltekhez képest, Alexandra az, aki a Fidesz táborát sem osztaná meg, van benne lojalitás, ám céltudatos, saját elképzelései is vannak. A női szolidaritás miatt feltehetően sok hölgy is bizalmat szavazna neki – ha nem is a politikusi terepről. A másik kérdés az, hogy hányan fognak a mi jelöltünkkel szemben állni, hogy Gyurcsányék beállnak-e például Karácsony mögé.

– Apropó Gyurcsány. Gyakran csipkedi a DK elnöke a főpolgármestert. Mi állhat a nyilvános üzengetés mögött?

– Én Gyurcsányt személyesen tulajdonképpen nem ismerem, köszönünk, ha találkozunk, beszélnivalónk egymással nincsen. Sem Gyurcsányra, sem a környezetére ebben az életben egy szavazatot sem adnék még akkor sem, ha ezer évig élnék. Nem szidom, nem bántom őt, de semmiben nem értek vele egyet, a logikáját sem ismerem. A háttere nem az én világom. Az azért látszik, hogy különösebben nem szívleli Karácsony Gergelyt, akit ismerek valamennyire, hiszen öt évig ült a közgyűlésemben.

A fővárost valójában most Gyurcsány vezeti,

hiszen amióta az MSZP-s polgármestereket átcsábították a DK-ba, azóta a DK nélkül a főpolgármesternek nincs meg a többsége a közgyűlésben. Vagyis amit Gyurcsány nem akar, az nem megy át a közgyűlésen. Gyurcsány Ferencnek talán az lehet a fontos, hogy a fővárosi közgyűlési többséget kézben tartsa, nem pedig az, hogy ki a főpolgármester. Ha az lesz számukra a könnyebb út, hogy Karácsony Gergely maradjon a főpolgármester, akkor a DK be fog állni Karácsony mögé. Egyébként ez a legvalószínűbb.

Tarlós István főpolgármester és Szentkirályi Alexandra főpolgármester-helyettes a Városháza dísztermében 2018. november 14-én (Fotó: MTI/Kovács Attila)

– Mit tanított önnek a városvezetői hivatás?

– Az arányosság és méltányosság elvét egy főpolgármesternek illik megtanulni, illetve gyakorolni és a nevén kell nevezni a dolgokat! Többször támadtak emiatt is, mondván, hogy Tarlós túl nyersen fogalmaz, de hasonlítsák össze az én nyelvezetemet, mondjuk Hadházy Ákos fogalmazástechnikájával vagy Szabó Tímea stílusával. Én senkinek a lelkébe nem másztam bele, nem bántottam a családját, nem használtam ordenáré kifejezéseket, de a nevén mertem nevezni a dolgokat. Nálam az igen, az igen, ami nem, az nem. Nem kell kerülgetni a lényeget, mint a forró kását, mert nem mindenki érti a politika furcsa, sokszor feleslegesen fondorlatos nyelvezetét. A harmadik tanulság az, hogy

nem lehet mindenkinek megfelelni.

Az általános megfelelési kényszer rongálja az ember személyiségjegyeit, káros, ha valakinek túl gyakran kell nem önmagát adnia. Minél jelentősebb valakinek az ismertsége, annál többféle vélemény alakul ki róla. Aki folyton attól retteg, milyen pletyka fog terjedni róla, az boldogtalan lesz. Vannak, akik az embert kedvelik, míg mások közömbösek iránta, és vannak, akik nem kedvelik, vagy horribile dictu utálják. Magára vessen az a közszereplő, aki ezt nem fogadja el. Aki folyton attól tart, mit fognak híresztelni róla, az nehezen dönt, mert fél a járulékos következményektől. Ráadásul, ha mindig azon jár az esze, hogy nem akar olyan lenni, amilyennek feltételezik, előbb-utóbb tényleg olyanná válik.

A főpolgármesternek bátran és egyértelműen kell képviselnie azt az értékrendet, amiben ő hisz, és amivel a választói megbízták.

Tarlós István főpolgármester sajtótájékoztatót tart a Városházán 2019. október 12-én (Fotó: MTI/Soós Lajos)

– Ön humort is vitt a sajtótájékoztatóiba.

– Az újságírók zöme, még az ellenzékiek tekintélyes része is szeretett a Budapestinfókra járni. Nagyon sokan voltak ott. Az irónia belőlem spontán jött, már gimnazista koromban is úgy véltem,

humor nélkül nem lehet élni.

Az irónia mellett azonban öniróniára is szükség van, én mindig tudtam magamon is derülni. Ha valaki folyton a kudarcokat és a félelmeket szem előtt tartva él, akkor keserű lesz az élete. Én is csalódtam sokszor. Volt, hogy több irányból kerülgettem a taposóaknákat. Az ember lelkén idővel kialakul egy kéreg, de azért az alatt csak motoszkál ott benn valami, ami fogékony az emberek örömére, félelmére, bánatára.